HÚSVÉTVASÁRNAP | ||
A húsvéti nagymise "Ez az az
nap, melyet az Úr szerzett (=alkotott) nékünk, örvendezzünk és vigadjunk
rajta!" Felértünk a győzelem hegyére, a világosság győzött a sötétség
felett, az élet a halál felett. Introitus RESURREXI (138. zsolt. 18 és 5-6) | ||
Az
Egyház csodálatos finomsággal nem győzelmi himnuszt zendít meg a mise
elején, hanem egészen bensőséges, a lélek legmélyébe hatoló igéket énekel.
Krisztus szólal meg, és így szól Atyjához: Feltámadtam és ismét veled
vagyok - nagypénteken mintha elhagytál volna, s én hiába kiáltottam:
"Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?"; de megdicsőítetted egyszülött
Fiadat a feltámadásban: reám tetted kezedet, azt a kezet, mely mindenható
erődnek képe. Csodálatos előttem a te tudásod, mert ez a tudás nem utólag
vesz tudomást a dolgokról, hanem határozat és megvalósítás egyben. Így
adja át magát teljesen a feltámadt Krisztus Atyjának, hogy feltámadásában
is azt hirdesse, amit egész életében: "én és az Atya egy vagyunk". - Ámde
nem egyedül lép az Atya elé Krisztus, hanem misztikus Testének minden
tagját az Atya szívéhez viszi. Ezért mí nemcsak Krisztus szavaként idézzük
a kezdőéneket, hanem a magunk nevében is mondjuk: Feltámadtam (a bűn
halálából), és veled vagyok (ismét a kegyelemben), reám tetted kezedet (a
keresztségben megelevenítettél és magadnak foglaltál le), csodálatos
előttem a te tudásod (mellyel egész életemet
elrendezed)! | ||
(5.
zsoltártónus) Húsvéti
Kyrie: Olvasmányközi ének | ||
(117.
zsolt. 24 és 1.) a legfontosabb húsvéti zsoltárt idézi: Isten az idők ura,
s neki legfölségesebb alkotása ez a Nap, mindazzal együtt, amit e nap
tartalmaz. | ||
Válaszos zsoltár (RESPONZÓRIUM):
A második olvasmányban Szent Pál int arra, hogy ha Krisztusban új életre támadtunk, most már igazodjék is mindennapi életünk ehhez a tényhez. Ezt követi az | ||
Alleluja, melyben Szent Pál szavaival a nagypénteket és
húsvétot együttszemlélve Krisztus halálának áldozati jellegét és a tőle
elválaszthatatlan életadó lakomát hirdetjük. | ||
(8.
zsoltártónus) V/1. A mi
húsvéti / Bárányunk * föláldoztatott Krisztus. ALLELUJA. | ||
Húsvéti
SZEKVENCIA (Sz: Notker, X. sz., Babits M. ford. D: Liber
Usualis): | ||
| ||
A
húsvéti Bárány dicséretének és a liturgikus lakomának összekapcsolása
különösen mélyen érint minket a szentáldozás perceiben. Az ószövetségi
zsoltárnak is minden szava különleges értelmet kap a megvalósult Húsvét
fényében. A 4. versben szereplő Kő: Krisztus, akit a főpapok és írástudók
nagypénteken elvetettek, de az Atya húsvétkor az Egyház épületének alap-
és szegletkövévé tett (vö. Máté 21,42). | ||
(5. zsoltártónus) 117. zs.: Hálát adjatok az Úrnak, / mert jó * mert az ő irgalmassága örökké/való. 2. Az Úr jobbja győzelmet szerzett + az Úr jobbja felmagasztalt / engem * az Úr jobbja győzelmet / szerzett. ANT. 3. Nem halok meg, hanem / élek * és hirdetem az Úrnak / műveit. 4. A Kő, melyet megvetettek az / építők * az lett most Szeglet/kővé. ANT. 5. Az Úrnak / műve ez * és csodálatos a mi szemeink / előtt. 6. Ez az a nap, melyet az Úr szerzett / nekünk * örvendezzünk és vigadjunk / rajta. ANT. 7. Tartsatok ünnepet lombos / ágakkal * föl egészen a magas / oltárig. 8. Hálát adjatok az Úrnak, / mert jó * mert az ő irgalmassága őrökké / való. ANT. Forrás: Éneklő Egyház |