A NAGYBÖJTI VASÁRNAPOK
   
Nagyböjt III. vasárnapja
 
A Nagyböjt közepéhez közeledünk. Az ellentétek növekszenek: a kísértésektől ostromolt, magát vezeklésre adó ember egyre világosabban látja önmaga nyomorúságát, önmaga ellen fordul, hogy majd az Úr legyen az, aki mellé áll. Ugyanakkor megszólal Krisztus világos ígérete, mely az élet vizét (a keresztséget, a megújuló kegyelmeket, a húsvéti szentségeket ígéri nekünk): az A-év vasárnapi evangéliuma a szamáriai asszonyról szóló csodálatos misztérium-képet állítja elénk. "Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Más években vagy ugyanez, vagy a templomból való kiűzetésnek vagy a fügefáról szóló példabeszédnek szakasza olvasható.)
   
Introitus OCULI MEI (24. zsolt. 15-16, 1 -2.)
   
A Sátán az emberiségnek kelepcét, "tőrt" állított, s az ember fönnakadt e csapdában. Tehetetlenül, magára hagyva (2. zsoltárvers!) vergődött az ember, szemeivel esengve nézett föl a mindent látó Istenre, mert csak ő szabadíthatta ki szent Fia által az embert. Át kell élnünk egyenként is ezt az Istenre utaltságot, ha a szabadulásban, az üdvösségben mi is részesülni szeretnénk.
   

(7. zsoltártónus)
   
24. zs.: 1. Hozzád emelem az én lelkemet, / Uram én Istenem, tebenned bízom, pirulnom / ne kelljen. 2. Tekints reám és könyörülj / rajtam * mert egyedül vagyok és igen / szegény. ANT. Dicsőség az Atyának és / Fiúnak * és Szentlélek / Istennek. Miképpen kezdetben vala, most és /mindenkor * és mindörökkön örökké / amen. ANT.
Nagyböjti Kyrie
   
Olvasmányközi énekek:
   

A/ 9. zsolt. 20. és 4. Isten országának, a lélek üdvösségének legnagyobb ellensége, a legördögibb bűn: a kevélység. Aki magabiztos saját erejében, azt elhagyja Isten ereje. Aki pedig "gyengeségével dicsekszik, azt eltölti Isten ereje." Az ének Istent kéri, hogy törje meg ezt a kevélységet a mi szívünkben, és "ellenségeinkben is", tehát a bűnösökben. Krisztus engedelmessége, alázata volt a fegyver a Sátán kevélysége ellen, s így "vette föl Urunk az embert a halál kapuitól", az örök halál hatalmából, hogy már "Sion kapuiban", vagyis Egyházunk drága csarnokában dicsérhessük szent nevét. B/ 122. zsolt. 1-3.
   
Válaszos zsoltár (RESPONZÓRIUM):
   
   
V/ I. Az én ellenségeim + visszafordulván * meggyengültek és elvesztek a te or/cád előtt. N: ÁLLÍTSD ÍTÉLETRE... V/2. Ki fölveszel engem + a halál kapuitól * hogy hirdessem dicséretedet Sion kapujában. N: ÁLLÍTSD ÍTÉLETRE... KELJ FEL URAM...
Nagyböjti zsoltár (TRAKTUS):
122. zs.: 1. Hozzád emelem az én szemeimet, / Uram * ki a mennyekben / lakozol. 2. Íme, miként a szolgák szeme az ő uruknak / kezére, * íme, miként a szolgálók szeme asszonyuk / kezére: 3. Úgy tekint a mi szemünk Urunkra, az / Istenre * míg csak meg nem könyörül / rajtunk. 4. Könyörülj rajtunk, / Uram * könyörülj rajtunk!

Communio

forrás: Éneklő Egyház