Nagyböjt - tanítás a Nagyböjtről

Mit ünneplünk a húsvéti idöszakban?

A húsvéti szent idő Krisztus megváltó életművének, az azt betetőző szentséges kínszenvedésnek időszaka. Urunk halálig menő engedelmességének gyümölcseiből először Ő maga részesült, amikor feltámadásával, mennybemenetelével és mennyei trónfoglalásával megdicsőítette őt az Atya. Azután érdemeinek erejében részesítette Egyházát is, amikor elküldte szent Lelkét, majd a "húsvéti szentségek" által a kegyelmek kiosztását megkezdte és a történelem végéig folytatja.

Mit tanít a II. Vatikáni Zsinat a nagyböjtről?

"A Szent Negyvennapnak két jellegzetes belső tulajdonsága van: egyrészt és elsősorban ez a keresztségre való előkészítésnek és arról való megemlékezésnek, másrészt pedig ez a töredelemnek ideje. Ezért kell, hogy a hivők ebben az időben nagyobb buzgósággal hallgassák Isten igéjét, több időt fordítsanak imádságra, hogy így készüljenek a húsvéti misztérium megünneplésére." (LK 109.)

Mi történik az Egyházban évről évre a nagyböjti időszakban?

Az Egyház nemcsak megemlékezik Krisztus húsvéti misztériumáról, hanem a liturgiában megújítja azt, hogy a hivők egyesülhessenek Megváltójukkal és felfoghassák az ő kegyelmeit. A nagyböjt évenkénti tavaszi tisztulás és lélekújulás ideje az Egyházban. De kemény szellemi harcé is. Krisztus harcba szállt a Sátánnal: böjtölése által, a kísértés visszaverése által, tanítása és gyógyító csodái által, legfőképpen pedig önként vállalt szenvedése és halála által. A kereszten látszólag vereséget szenvedett, de valójában halálának percében rontotta le a Sátán birodalmát.
Krisztus évről évre megvívja harcát híveiért a nagyböjtben. "Nektek nem a test és vér ellen kell harcolnotok, hanem evilág Fejedelme - vagyis a Sátán - ellen." (Ef 6,12.) A tapasztalat megerősíti az egyházatyák véleményét: a Sátánt ingerli a húsvéti kegyelemáradat, s ilyenkor erősebben ostromolja a lelkeket. Ők azonban Krisztus erejére támaszkodnak, és megerősödve, lelkileg fejlettebben kerülnek ki az összecsapásból. Nagyböjt I. vasárnapján nemcsak azért olvassuk Krisztus megkísértésének evangéliumát, hogyebből tanuljanak a hívek, hanem azért, mert a liturgia révén a kísértést visszaverő Krisztus ereje száll belénk, tehát végső soron Krisztus vívja e harcot Egyházáért.

Kikben vívja Krisztus e harcot?

1. A keresztelendőkben. Az ősegyház általában húsvét éjszakáján keresztelt. Nagyböjt folyamán előkészítette őket a szentség felvételére, fokozatos vizsgákra bocsátotta őket (a 3. és 4. hét szerdáján), s e vizsgákhoz, scrutiniumokhoz mély értelmű beavató szertartásokat kapcsolt. (Azok egy része ma a keresztelés bevezető szertartásában szerepel.) A hittanulók lelkéért folytatott harc Krisztus húsvéti győzelmében végződik.
2. A vezeklőkben. Az ősegyház a legnagyobb, nyilvános bűnökért nemcsak bűnbánatot, hanem nyilvános vezeklést követelt, hogy a közösséget romboló rossz a közösséget építő jó által ellensúlyoztassék. Az ünnepélyes vezeklés Hamvazószerdán kezdődött. A vezeklők hajukat levágták, tartózkodtak minden vendégeskedéstől, adás-vételtől, szórakozástól; böjtöléssel, búcsújárással, önsanyargatással büntették magukat; nem áldozhattak, és a templom előcsarnokában tartózkodva kérték a többi hívek imádságát. Az Egyház pedig az egész nagyböjtön át könyörgött értük, hogy a kemény próbába ne fáradjanak bele, hanem abból megerősödve, megújulva jöjjenek elő. Bennük is lelki harcot vívott Krisztus, s győzelme Nagycsütörtökön teljesedett be, amikor az Egyház gyönyörű szertartás keretében visszafogadta és feloldozta őket. A vezeklők alakja a bűn komolyságára figyelmeztet minket. Semmi érv - még Isten irgalmának gondolata sem - vezethet arra, hogy könnyelműen vegyük a bűnt, melyért Isten saját Fiát sem kímélve követelt jóvátételt.
3. Az összes hívekben. A hívek nemcsak okulnak a keresztelendő hittanulók és a vezeklők böjti előkészületéből, s nemcsak állhatatosan imádkoznak értük, hanem lényegében ugyanazt élik át, ugyanazt a harcot vívják magukban, ha nem is ugyanúgy. Ami a keresztelésben velünk történt, azt évről évre meg kell újítanunk meg kell halni a bűnnek, a bűnös vágyaknak, az ördög csábításainak, pompájának - tehát Krisztussal együtt fel kell szögeznünk önmagunkat a fára -, és sokkal jobban, mint eddig, az Istennek élni, a kegyelem gyümölcseit teremni szeretetben, nyájasságban, fegyelemben, belső erőben - tehát Krisztussal együtt új életre feltámadni. - Ami a vezeklőkkel történik, annak belsőleg velünk is meg kell történnie. Hamvazószerdán be kellállnunk a vezeklők közé, igazi, mély, az egész embert megrázó bűnbánattal kell sírnunk Isten előtt - a bűneinkért meggyalázott, megsebesített, vérbe borított Krisztus-arc látványa előtt.

Mi tehát a nagyböjti lelkület jellemzője?

1. A külső élet visszaszorítása, magunkba szállás.
2. Bűnbánat, életünk jobbítására való szándék.
3. Az Egyház liturgiájával egyesülve a nagyböjti fegyelem fölajánlása.

Szentírási szakaszok a nagyböjt tanitásához:

János evangélium 12,27-36, 14,30-31, 16,8-11; Efezusi levél 6,10-18; Júdás 5-6; Lukács 8,10-12; Péter I. levél 5,8-9; Zsidókhoz írt levél 2,14; Lukács 11,14-26; A böjtről: Izaiás 58,1-8; Joel 2,12-17; Tóbiás 12,6-8; Márk 9,27-28; Korintusiakhoz írt II. levél 6,1-10; Máté 6,16-18; Máté 9,10-15; Apostolok Cselekedetei 13,2-3.

Melyek a Nagyböjt sajátos gyakorlatai?

1. A BÖJT. a) Elsősorban ételböjt, mert ez - az ember önfenntartási ösztönét érintve - a legkeményebben, leginkább húsbavágóan, éppen ezért szüntelenül figyelmeztetve felszögez minket Krisztus keresztjére. Az Egyház ma csak Hamvazószerdára és Nagypéntekre ír elő szigorú böjtöt, nagyböjt minden
péntekjére hústól való tartózkodást; de ugyanakkor int az önként vállalt további böjtölésre. -- b) A böjt kiterjed más külső javakra: kedvenc étel, ital, szórakozás, alvás, beszélgetés, tréfálkozás stb. - c) Legyen a böjt "nagy és egyetemes" ("magnum et generale") - mondja Szent Ágoston. Mit jelent ez? A katolikus böjt nem csupán önfegyelmezési (aszketikus) eszköz, hanem liturgikus jellegű tisztulási és áldozati cselekmény. Bár külső tett, de lényege egy belső valóság: az önakaratunktól való elfordulás. Isten akaratához való odafordulás. Hiszen "Krisztus is engedelmes lett értünk egészen a halálig." A legalapvetőbb böjtölés: tartózkodni a bűntől, lehetőleg a kis bűnöktől is, hiszen ott Isten akarata és a vele szemben álló önakarat között kell választani. Továbbá: tartózkodni a bűnös vágyakozástól, mert abban - rejtetten - mégis Isten akaratát szeretnénk a magunkéhoz hajlítani. Végül a böjt: tartózkodás a megengedett javak egy részétől, hogy a teremtményt szívünk oltárán feláldozzuk a Teremtőnek. Ugyanígy áldozhatjuk fel saját elképzeléseink erőltetését, az Isten, az Egyház, a haza törvényei ellen való lázadozásunkat stb.
2. AZ IRGALMASSÁG. Az irgalmasság kettőt jelent: a) Adni. Az Egyházatyák egybehangzó tanítása, hogy a böjt akkor értékes Isten előtt, ha az így megtakarított pénzből (időből stb.) a nálunk szegényebbeket segítjük. Az irgalmas szeretet egyben bűnbánati cselekmény, mert "a szeretet befödi a bűnök sokaságát." (1Pét 4,8.). -- b) Megbocsátani. Őszinte szívből, semmi viszonzást és hálát nem várva, mindenkinek, aki ellenünk vétett. Ez is bűnbánati cselekmény, mert Krisztus ennek függvényévé tette az ő bocsánatát "Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek."
3. AZ IMÁDSÁG. A böjt és a jócselekedet közvetve vonatkozik Istenre. Az imádságban, elmélkedésben, lelki olvasmányban a lélek közvetlenül Istenhez emelkedik : a teremtményektől a Teremtőhöz, a hasznostól az igazsághoz, az anyagiaktól a szellemiekhez, a hétköznapok túl sok külső eseményétől a belsőhöz fordul, kilép önmagától, hogy megtalálja igazi önmagát. A Nagyböjt a több liturgikus ima, közösségi ima, magánima, templomlátogatás, vallási tanulás és olvasás megszentelt időszaka.

A Nagyböjt liturgiája:

A szent Negyvennap megkülönböztetett idő az Egyház liturgiájában. Minden napnak saját miseszövege van. A miseruhák színe: viola. A templomot - a IV. vasárnap kivételével - nem szabad díszíteni, az orgona nem szólhat, legföljebb az ének alátámasztására. A misében elmarad az öröm éneke, a Gloria, nincs Alleluja, helyette a komoly hangú, prófetikus Traktust énekeljük, vagy az evangélium előtti verset.
1. Nagyböjt első szakaszának liturgikus tárgya: a keresztségi kegyelem, a bűnbánat, vezeklés, a nagyböjti megújulás, a böjtölés áldozata. Az evangéliumban először a böjtölő és megkísértett Krisztust látjuk, majd az üdvösséget és bűnbocsánatot hirdető Messiást, vagy a gyógyító-evangéliumok jelképében a kegyelmi gyógyulást hozó isteni Orvost. Az énekek az elesett ember Istenhez kiáltását és az Egyház biztató válaszait idézik. A könyörgések a nagyböjti életgyakorlatra kérnek segítséget, s azt liturgikusan felajánlják Istennek.
2. A Nagyböjt vége felé a liturgia egyre inkább a szenvedő Krisztus alakját láttatja, aki együttszenvedésre hív minket, hogy majd dicsőségéből is részt adhasson.
3. A Nagyböjt utolsó hete: a Nagyhét már a megigért misztériumnak beteljesedése és kiosztása, az egyházi év központja és szíve.

Mivel segít még minket az Egyház a Nagyböjtben?

Anyai intelmein, megszentelő liturgiáján és a megszentelt nagyböjti gyakorlatokon kívül az Egyház jámbor szokások és ájtatosságok által is elő akar készíteni minket Húsvét befogadására. Ilyenek a bűnbánati jellegű, valamint Urunk szenvedéséről szóló ájtatosságok, a keresztút, továbbá a nagyböjti lelkigyakorlatok, hittanítások. A Húsvét tartalmához illő, hogy az Egyház éppen ezt az időt írja elő az évenkénti (legalább) egyszeri gyónás és áldozás számára, mégpedig lehetőleg saját plébániatemplomunkban. E jeles húsvéti szentségek részesítenek minket a megváltás gyümölcseiben, táplálják bennünk azt a keresztségi megszentelő kegyelmet, melynek kútforrását plébániatemplomunkban tiszteljük, s a kijelölt időben való szentségfelvétel egyesít minket katolikus testvéreinkkel.

Tanácsok a Nagyböjt megtartásához:

Minden napnak saját miséje van - menjünk többször, ha lehet, naponta misére.
Vegyünk részt az Egyház liturgikus szertartásaiban, s ha tudunk, egyéb ájtatosságaiban.
Nagyböjt elején (Hamvazószerda) indítsuk föl a szándékot a nagyböjti gyakorlatok megtartására, s nagyjából tervezzük meg nagyböjti életrendünket.
A nagyböjti elmélkedés egyik legszebb anyaga a nagyheti szertartások szövegeinek, szimbólumainak megismerése. Ezen túl pedig aki képes, jelentkezzék nagyheti liturgikus szolgálatra (asszisztencia, ének), s a Hamvazószerdával kezdődő próbákat tekintse nagyböjti lelkigyakorlatnak.
Ne csak önként vállalt gyakorlatokban buzgólkodjunk, hanem elsősorban az állapotbeli kötelességekből adódó, Istentől küldött, vagy kísértésképpen jelentkező megpróbáltatások türelmes elviselését ajánljuk fel naponta.
A kiegyensúlyozott katolikus emberben nem válik szét élesen a természetfölötti és természetes élet. Lelki megújulásunkkal jól egybehangzik, s azt támogatja, ha Nagyböjtben a számtalan elhanyagolt dolgok rendbehozását is erénygyakorlatként kezeljük: elmulasztott kötelességek, adósságok, halasztott beszélgetések, levelek, tavaszi nagytakarítás stb.

Nagyböjti zsoltárok:

A Nagyböjt vezető zsoltára: a 90. Szerepel Krisztus megkísértésének evangéliumában, s az Egyház liturgiája több versét idézi a zsolozsmában, miseénekekben, mert ez a zsoltár helyezi egész böjti harcunkat Isten oltalma alá. Különösen nagyböjti zsoltárnak mondhatók a bűnbánatiak. A szenvedő Krisztusról szóló jövendölészsoltárok közül kiemelkedik a 21, ennek kezdő szavait maga Krisztus idézte a keresztfán, s többi verse is szószerint teljesedett.
E fejezethez vedd még: Verses népénekek a nagyböjti időre, nagyböjti zsolozsmák, nagyböjti ájtatosságok, litánia Krisztus szenvedéséről, nagyböjti imádságok és elmélkedések.

Forrás: Éneklő Egyház