NAGYCSÜTÖRTÖK
     

A Szenvedésre induló Jézus búcsúestje övéivel. Jézus "vágyva vágyott", évek óta - tulajdonképpen örök idők óta - készült erre a vacsorára. Ekkor adta át búcsú-ajándékait:
1. Szeretetének jelét a lábmosásban, 2. Testének és Vérének szentségét, 3. a papi átváltoztató hatalmat ("ezt cselekedjétek..."), 4. mintegy végrendeletül elmondja búcsúbeszédét, 5. és elmondja Egyházáért főpapi imáját.
Azután elénekli a hálaadó zsoltárokat, hosszú gyötrődésben, imádságban, teljes magárahagyatottságban elfogadja az Atya akaratát, engedi magát Júdás által megcsókolni, s elfogatásával megkezdi szenvedését.
Mennyi történt néhány óra alatt ezen az estén! Ó, mit kell éreznie Krisztus Jegyesének, a szent Egyháznak, amikor ma este egyesülni akar mindezzel a misztériummal!
Krizmaszentelési mise. A székesegyházakban nagycsütörtök délelőttjén a püspök papjaival ünnepélyes misét mutat be, melyen megszenteli a keresztelésnél, bérmálásnál, betegek keneténél, templomszentelésnél használatos szent olajakat és krizmát. A liturgia egyik legszebb szertartása, igyekezzünk legalább életünkben egyszer részt venni benne. - Tiszteljük a szentségeknél használatos különféle megszentelt anyagokat!
Vezeklők visszafogadása. Régen ezen a napon történt a nyilvános bűnökért vezeklők kiengesztelődése, feloldozása, visszafogadása. Figyelmeztessen ez arra, hogy ha eddig nem, ma végezzük el húsvéti gyónásunkat. Napközben elmondhatjuk a bűnbánati zsoltárokat.

HÚSVÉTI SZENT HÁROMNAP Az Úr szenvedésének és föltámadásának húsvéti szent háromnapja a nagycsütörtök-esti szentmisével kezdődik, középpontja a húsvéti virrasztás, befejezője pedig húsvétvasárnap vecsernyéje.
Az esti szentmise az utolsó vacsorát hozza a jelenbe. A mise Glóriájára megszólal az orgona, a harangok, a csengők, hogy azután a gyász jeléül elhallgassanak egészen Húsvét éjszakájáig. A plébánia népe egy családként ünnepli együtt a szent vacsorát.
Ezt az estét csak a kereszt rávetődő árnyékában ünnepelhetjük, mert Nagycsütörtök minden ajándéka a keresztből nyeri erejét. Ezért az Introitus: Mi pedig dicsekedjünk Urunk Jézus Krisztus keresztjében.
Olvasmányközi énekek A/ A nagycsütörtök mondanivalója egy percre sem szakítható el a nagypéntektől. Ennek jegyében idézi föl az évszázadokon át használatos első olvasmányközi ének (Krisztus engedelmes volt) a húsvéti szent háromnap legmélyebb értelmét. Helyette énekelhető az Eukarisztia alapítására vonatkoztatva: (Mindenek szemei). - B/ Ján 13,35; 1Kor 13,13; 1Ján 4,7. A második ének a nagycsütörtöki szeretetparancsból idéz, és a lábmosásról szóló evangéliumot készíti elő.

Nagyheti ének (Traktus).

     
 
1. Arról ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim / vagytok * hogy szeretettel vagytok egymás / iránt. 2. Maradjon meg bennetek e három + a hit, a remény és a / szeretet * de legnagyobb közöttük a / szeretet. 3. Most még megmarad e három: + a hit, a remény és a / szeretet * de legnagyobb közöttük a / szeretet. 4. Szeressük tehát egymást + mert a szeretet Istentől / való * s aki szereti testvérét, az Istentől / született.
     
A lábmosás
 
A liturgia nem puszta emlékezés a régmúlt dolgokra, hanem a történeti eseményeket behozza a jelenbe: 1. megjeleníti szemünk előtt, és 2. a külső cselekmények belső ereje által a krisztusi tettek kegyelmi hatását lelkünkbe sugározza. Az Egyház ajánlja, hogy ne csak szóban elevenítsék fel az Úr alázatos szeretet-szolgálatát, hanem ismételjék is meg azt, jelezve, hogy utánozni akarják Urunkat e szeretetben. A lábmosásról szóló evangélium után kerül sor e szertartásra. (Ha azonban megtartása a misében nehézséggel járna, azon kívül is elvégezhetjük, akár kisebb közösségben.)
A lábmosás bevezetőéneke. Sz.: Kájoni Kancionále alapján. D: XVI. sz., mai népi gyűjtés szerint.
 
 
     
2. Ő, a Mester szolgál tanítványnak, - bűnös voltát nem nézi Júdásnak. - "Íme, ezzel példát adtam néktek, - amit tettem, ti is azt tegyétek!"
3. Azért mi is egymást így szolgáljuk, - alázattal egymás lábát mossuk, - egymás terhét jó szívvel viseljük, - Mesterünknek parancsát kövessük.
     
 
Ének lábmosás közben. Ha nem lenne lábmosás, a mise közben (felajánlásra vagy áldozás alatt) énekeljük. Sz.: Őskeresztény ének ("Ubi caritas et amor") új ford. D: Invitatorium zsoltár. Énekelhető kórussal is, saját dallamán.
 
 
     

V/2. Mikor tehát egybegyűlve együtt vagyunk, - lélekben meg ne oszoljunk, jól vigyázzunk! - Szűnjenek a rút viszályok, megszólások, - s ott lakozzék miközöttünk Krisztus-Isten. HOL SZERETET...
V/3. Szentjeiddel egyesülten, Krisztus-Isten, - dicsőségben szent arcodat megláthassuk, - mérhetetlen örömödben örvendhessünk, - végnélküli szeretetben mindörökké. HOL SZERETET...
Communio: Ez az én testem vagy A Kenyér, amelyet én adok. Áldozás után a pap körmenetben egy mellékoltárra viszi át az Oltáriszentséget. Közben a "Pange lingua" himnuszt énekeljük.

 Az oltárfosztás

 
A szentmise végén oltárfosztás van. A minden díszétől megfosztott templom a pusztaság és vigasztalanság képét mutatja. A szentáldozat bemutatása szünetel egészen addig, míg az Úr sírjából elő nem jön. Hajdan az oltárkövet ez alkalommal borral és vízzel megmosták: a Krisztust jelképező oltáron mintegy elvégezték a holttestnek kijáró régi szolgálatot. Oltárfosztás alatt a szenvedő Messiás zsoltárát recitáljuk.
     
Virrasztás
 

De ne menjünk még el a templomból! Krisztus egyedül gyötrődött az Olajfák hegyén az elfogatása előtti percekben, órákban. "Kerestem, aki velem együtt érezzen, és nem akadt senki sem!" Ne hagyjuk ot magára!

A virrasztáshoz átvezető ének (Máté 26):

 
 

V/1. Látjátok-e a se/reget + mely körülvesz / engem? 2. Ti elmenekültök, én meg / megyek + hogy feláldoztassam / értetek. SZOMORÚ AZ ÉN LELKEM...
V/3. Íme, elközelgett az / óra + és az Emberfia a bűnösök kezére / adatik. 4. Virrasszatok és imádkoz/zatok + hogy kísértésbe ne / essetek! SZOMORÚ AZ ÉN LELKEM...

 A búcsúbeszéd szertartása

 
Az Egyház ősi szokása, hogy Nagycsütörtökön felolvassa Krisztus búcsúbeszédét, az ő legmélyebb és legszemélyesebb tanítását, végsőüzenetét (János evangélium 13-17. fejezet). E szép szokást akár a virrasztó szentórához kapcsolva megtarthatjuk, akár kisebb közösségben (például a lábmosás szertartása után) elvégezhetjük. Ha nem, legalább magánosan olvassuk el néhány szakaszát ezen az éjszakán.
A pap a szentségi oltárhoz megy, a szentséget megtömjénezi, majd kezébe veszi és az alábbi ének szerint intonálja: "Új parancsot adok nektek..." Közösen énekeljük, majd a pap az oltár közepére letett szentség mellett állva (az oltár jobbján és balján egy-egy gyertyatartó ministránssal) felolvassa a búcsúbeszédet. Annak végeztével szentségeltétel, majd - hacsak nincs utána lamentáció - némán távozunk.
     

A búcsúbeszéd bevezető éneke (Jn 13.33-35.):

V/l. Fiacs/káim! * már csak rövid ideig vagyok / veletek. ÚJ PARANCSOT ADOK... V/2. Arról ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim / vagytok * hogy szeretettel vagytok egymás / iránt. ÚJ PARANCSOT ADOK...
LAMENTÁCIÓ (JEREMIÁS SIRALMAI) A szent zsolozsma Vigilia-hóráját, az éjszakai virrasztást e szent három napban az Egyház mindig különös buzgósággal és szeretettel végezte, s végzésébe mindmáig a hívek is bekapcsolódtak. Ennek rövid formája a magyar vidékeken ma is sokhelyt dívó "lamentáció", Jeremiás Siralmai. A zsolozsma olvasmányai közt főhelyen ugyanis e napokon a Próféta gyászoló és panaszos szavai álltak, melyekkel egykor Jeruzsálem pusztulását siratta, de melyet mi most a bűnbeesett emberiség siralmaként, s a Krisztus halálát gyászoló Egyház szavaként hallgatunk.
A zsolozsmát a nap előéjszakáján vagy hajnalán (esetleg délelőttjén) végezzük. Nagycsütörtök előtt a szenvedésre való előkészületként, a péntekre virradó éjjel az Olajfák hegyén imádkozó Krisztus társaként, szombatra virradóan pedig az Úr koporsója mellett halotti Virrasztást tartván.
Alább egy egyszerűsített formát adunk, ezt kevés változtatással akár nagypénteki, akár nagyszombati lamentációként végezhetjük. Ha csak egy zsolozsmát mondunk, annak három olvasmánya a Siralom teljes sorozata, vagy csak kettő, s harmadik helyen Nagy Szent Leó pápa beszéde. Ha két zsolozsmát mondunk, akkor vagy megismételjük a Siralmak sorozatát, vagy első napon az 1-2. siralmat, s utána Szent Leó pápa nagypénteki beszédét, a második napon a 3. siralmat és Szent Leó pápa nagyszombati beszédét két részletben. Így tehát mindig három olvasmány­szakaszt veszünk, s mindegyik szakaszra feleletként egy responzóriumot éneklünk.
A lamentációk alatt régi szokás szerint egy nagy háromszögalakú gyertyatartón 15 gyertya ég. Minden zsoltár végén és minden responzórium alatt jobbról-balról egy-egy gyertyát eloltanak a ministránsok. Az 50. zsoltár alatt eloltják a 13-14. gyertyát is, s csak a páratlan marad: Krisztus, akit elhagytak tanítványai. A lamentáció előtt a "Keresztények sírjatok", vagy más alkalmas éneket énekelhetünk. A pap kíséretével bevonul, s a székekhez megy. A zsolozsma azonnal a zsoltár-antifónával indul, majd a 21. zsoltárt énekeljük vagy imádkozzuk (alább kissé rövidítve). Nagyszombaton e helyett a 4., 15. és 29. zsoltár veheto saját antifónájával.

I. Zsoltározás Antifóna (előénekesek. majd együtt megismételjük):


(8. zsoltártónus)

21. zsoltár I. szakasza: jövendölés a kereszten függő Messiás elhagyatottságáról.
1. Istenem, Istenem, miért hagytál el / engem? * (itt leülünk) * miért vagy messze kiáltásom / szavától?
2. Én Istenem, napestig kiáltok, és meg nem / hallgatsz? * kiáltok éjjel is, és nincsen nyugo/vásom.
3. Én pedig féreg vagyok már, és nem is / ember * emberek gyalázata és a nép megve/tettje.
4. Mindnyájan, akik látnak engem, megcsúfolnak / engem * szájukat elhúzván fejüket hajto/gatják:
5. "Az Úrban bízott, mentse / meg őt! * szabadítsa meg, ha kedve/li őt!"
6. Azért ne távozzál messze tolem + mert szenvedésemnek ideje / eljött * és nincs, aki megsegítsen / engem.

ANTIFÓNA megismétlése.
21. zsoltár II. szakasza: Krisztus az őt gyalázó tömegek között.
7. Elszáradt, mint a cserép, az én torkom + nyelvem az ínyemhez / tapadt * a halál porába vetettél / engem.
8. Mert körülvettek engem az / ebek * a gonoszok gyülekezete reám / szállott.
9. Átlyuggatták a kezemet és / lábamat * és megszámlálták minden / csontomat.
10. Csak néznek, és szemlélnek / engem * elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot / vetettek.
11. De te, Uram, ne légy messze / tőlem * én Erősségem, az én védelmemre / siess!
12. Ragadd el a kard élétől, ó Isten, az én / lelkemet * s mi bennem a legdrágább, az ebek hatal/mától.

ANTIFÓNA megismétlése.
21. zsoltár III. szakasza: Krisztus halála neki dicsőséget, övéinek szabadulást szerez. Azért hirdessük e győzelmes halált nemzedékrol nemzedékre!
13. Mind, ti istenfélők, dicsérjétek az / Urat * mert nem utálta meg és nem nézte le a szegénynek könyör/gését.
14. És nem fordította el az orcáját / tőle * s midon kiáltott Hozzá, meghall/gatta.
15. Dicsérik az Urat, akik ot / keresik * él az ő szívük örökkön / örökké.
16. Megemlékezik az Úrról, és megtér hozzá a föld minden / határa * a népek családjai hódolnak / néki.
17. Mert az Úré az / ország * és ő uralkodik a nemze/teken.
18. És az én lelkem őne/ki él * és az én magzatom néki / szolgál.
19. És hirdettetik az Úr a jövendő nemze/déknek * a népnek, mely egykor / születik.
20. Hogy megismerjék az Úrnak / hűségét * és mindazt, amit közöttünk / végbevitt.

ANTIFÓNA megismétlése. Ezután fölállunk.

Verzikulus (Átvezető vers)
Nagypénteken:

Nagyszombaton:

V/ Reménységben nyugszik az én testem.
R/ Nem engeded, hogy a Te szented romlást lásson.

II. OL VASMÁNYOK

 
Jeremiás Siralmai, I. szakasz: Az elpusztult szent Város az eredeti bűnben levő, megváltásra váró emberiség jelképe. Az énekelt héber betűk segítenek abban, hogy évezredekkel szálljon vissza lelkünk a múltba.
 
 

Kezdődik Jeremiás próféta siralma. (Itt leülünk.)
1. ALEF. Mint ül özvegyként magában az egykor népes város + és adófizetővé lett a tartományoknak feje.
2. BETH. Sírva sír éjjel, és orcáján folynak könnyei + nincs, aki megvigasztalja őt, és barátai ellenségekké lettek.
3. DALETH. Gyászolnak Sion ösvényei, mert nincs, ki az ünnepre jönne + rommá lettek kapui és papjai sírnak.
4. HETH. Nagy volt Jeruzsálem vétke, azért lett bújdosóvá + akik dicsérték, most megvetik és ő elfordul sírván.
5. LAMED. Ó, ti mindnyájan, akik átmentek az úton, figyeljetek ide és lássátok: + van még olyan fájdalom, mint az én fájdalmam.
Jeruzsálem, Jeruzsálem + térj meg a te Uradhoz, Istenedhez

1. Responzórium. Ha Nagycsütörtökön énekeljük:

Bár a lélek készen a halálra, de a testnek nagy a gyarlósága. Nép: LEGYEN ATYÁM, AHOGY TE AKAROD, - TELJESEDJÉK TE SZENT AKARATOD.
E: Barátaim, velem virrasszatok, kísértésbe hogy ti ne jussatok. N: LEGYEN ATYÁM...

Ha Nagypénteken énekeljük: E: Mikor Jézus keresztfán függ vala, mind az ég s föld ottan megindula, megszakadott a templom kárpitja, egész földön sötétség támada.
A jobb lator keresztfán függ vala, Úr Jézushoz nagy szóval kiálta: NÉP: „MIDŐN BEMÉGY, URAM, ORSZÁGODBA, - EMLÉKEZZÉL RÓLAM JÓVOLTODBA'!"
E: A kősziklák meghasadozának, régi szentek megmutatkozának. N: MIDŐN BEMÉGY...

Ha Nagyszombaton énekeljük: E: Ó én népem, indulj siralomra, és zokogjon szüzek sokasága, minden rendek, félve rettegjetek, az Istennek könyörgést tegyetek!
Bűnbánatban gyászruhát öltsetek, szívetekben Istenhez térjetek. N: MERT IMMÁR JŐ AZ ÚRNAK NAGY NAPJA, - MELYNEK SÚLYÁT SENKI NEM ÁLLHATJA.
E: A nép vétkét, papjai, nézzétek, oltár előtt kiengeszteljétek! N: MERT IMMÁR JŐ... 

Jeremiás Siralmai. II. szakasz: A választott nép bűneiről.
1. ALEF. Jaj, mint meghomályosodott az arany és megváltozott fénylő színe + szétszórva hevernek a szentély kövei minden utcán!
2. HETH. Elhatározta az Úr, hogy rommá teszi Sion falait + leomlottak kőfalai és bástyái sírnak.
3. TETH. Földre omlottak kapui, elpusztultak zárjai és főembereit a pogányok elhurcolták + nincs már törvény, és prófétái nem kapnak látomást az Úrtól.
4. NUN. Mivel prófétáid ámítottak téged és hazug igéket szóltak + nem tárták föl vétkeidet és nem intettek megtérésre.
5. VAU. Nagyobb volt népem fiainak vétke, mint Szodoma bűne + melyet egy pillantás alatt semmivé tett az Úrnak büntetése.
Jeruzsálem, Jeruzsálem + térj meg a te Uradhoz, Istenedhez!  

II. Responzórium: Jézus, a Fájdalmak Férfia.
E: Íme látjuk ő drága személyét, elveszítve minden ékességét, sok sebekkel csúfított szent testét, bűnösöknek nagy kegyetlenségét.
Ez a Jézus, ki a bűnt viseli, megkínzatik, helyettünk szenvedi. N: BETEGSÉGE A MI GYÓGYULÁSUNK, - RÚT HALÁLA LEGYŐZI HALÁLUNK.
E: Fájdalmunkat helyettünk hordozza, adósságunk testében lerója. N: BETEGSÉGE A MI GYÓGYULÁSUNK...  

Jeremiás Siralmai. III. szakasz: a szenvedő Krisztus szava. (Vagy helyette Nagy Szent Leó pápa beszéde)
1. ALEF. Én vagyok az a férfi, ki a harag vesszejét viselem + engem büntetett meg az Úr, engem űzött a sötétségbe.
2. BETH. Körülkerített engem, körülvett kínnal és gyötrődéssel + a sötét helyre vezetett, mint a rég elfeledett holtakat.
3. GHIMEL. Bezárt engem és súlyos bilincseket rakott reám + hiába kiáltottam, könyörgésemet elvetette.
4. TETH. De jó az Úr ahhoz, aki Őbenne bízik + ki csendben várakozik, míg meg nem szabadítja őt az Isten.
5. JOD. Leül egyedül és hallgat, mert az Úr igáját magára vette + orcáját a verőknek adja és tűri a meggyalázást.
6. KAF. Mert nem űz el az Isten örökké + és megkönyörül irgalmának sokasága miatt.
Jeruzsálem, Jeruzsálem + térj meg a te Uradhoz, Istenedhez!  

III. Responzórium: az Úr szemrehányásai választott népéhez.
E: Én tégedet, én szerelmes szőlőm, plántáltalak, gyenge szőlővesszőm, gondoztalak, kerítést emeltem, őrzésedre szép tornyot tétettem.
De te immár kedvemtől eltértél, gyümölcs helyett vad tövist termettél. N: MÉRT HOGY NÉKEM KESERŰVÉ LETTÉL? - GYALÁZATOS HALÁLRA VETETTÉL.
E: Barrabásnál kisebbre becsültél, törvény ellen fára függesztettél. N: MÉRT HOGY NÉKEM...

III. BŰNBÁNATI ZSOLTÁR

 
A teljes zsolozsmában most a hajnali dicséret (Laudes) következne. Az egyszerűsített formában ehelyett az 50. zsoltár részletét mondjuk. Az emelvényen már csak egy-egy gyertya ég a középső mellett. A zsoltárokban és olvasmányokban szemlélt kínszenvedés bűnbánatra indítja megrendült lelkünket. A zsoltárt váltakozás nélkül énekeljük:
     

A bűnbánati (50.) zsoltár részlete:


4. zsoltártónus

1. Könyörülj rajtam, / Isten + a te nagy irgalmasságod szerint!
2. És a te könyörületednek sokasága / szerint + töröld el az én gonoszságomat!
3. Ellened, csak teellened / vétkeztem + és gonoszat cselekedtem a te színed előtt.
4. Pedig te a szívnek igazságát / szereted + és bölcsességednek titkait kinyilatkoztattad nékem.
5. Tiszta szívet teremts bennem, ó / Isten + és az igaz lelket újítsd meg bensőmben!
6. Ne vess el engem orcád / elől + és szent lelkedet ne vond meg tőlem!
7. Add vissza nekem a te üdvösségednek / örömét + és készséges lélekkel erősíts meg engem!

IV. KÖNYÖRGÉSEK

A ministránsok az összes gyertyát eloltották, a középső kivételével. Ezt az utolsó gyertyát beviszik a szentélybe, s ott - Krisztus halálának, eltemetésének jelképeként - elrejtik. Ezután a ministránsok az oltár lépcsőjére térdelnek, a felolvasók (lektorok) a szentély bejáratánál az oltár felé fordulva állnak. Mindenki más letérdel. A következő esdekléseket fennhangon mondják vagy éneklik:
Ministránsok : Kyrie eleison, Christe eleison, Kyrie eleison!
Olvasók: Jézus Krisztus, ki eljöttél, hogy érettünk szenvedj.
Nép: Uram, irgalmazz nékünk!
Pap (vagy vezető): Krisztus engedelmes volt értünk a halálig.
M: Kyrie eleison, Christe eleison, Kyrie eleison!
O: Ki a kereszten kitárt karokkal minden századokat magadhoz vontál:
N: Uram, irgalmazz nékünk!
P: Krisztus engedelmes volt értünk a halálig.
M: Kyrie eleison, Christe eleison, Kyrie eleison!
O: Ki prófétai szóval kinyilatkoztattad: "Haláloddá leszek, ó Halál!"
N: Uram, irgalmazz nékünk!
P: Krisztus engedelmes volt értünk a halálig. (Mélyebb hangon:) Éspedig a kereszthalálig.
(Az olvasók is letérdelnek, a templom teljes sötétségben van. Valamennyien csöndben imádjuk értünk meghalt Megváltónkat. A pap jelt ad, erre a ministránsok a gyertyát a paphoz viszik.)
P: Tekints le, Kérünk Urunk, erre a te családodra, melyért a mi Urunk, Jézus Krisztus nem habozott magát a gonosztevők kezére adni, és a kereszt kínhalálát magára vállalni.
(A ministránsok visszahelyezik a fehér gyertyát a tartó csúcsára. A pap és kísérete némán távozik. Lamentáció után még elénekelhetjük: " A keresztfához megyek", vagy más Mária-siralmat.)

Forrás: Éneklő Egyház