NAGYPÉNTEK


Urunk halálának emléknapja. A zsidóknál a húsvétra való előkészület napja volt (Parasceve = Előkészület). E napon nincsen szentmise, mert ma maga az örök Főpap mutatta be véres áldozatát a kereszt oltárán. A nap folyamán a templomokban lamentációt, és keresztutat tartanak, a hivők pedig olvasással, templomlátogatással, csendes imádsággal töltik szabad idejüket. A kereszthalál órájában, délután 3 órakor (vagy koraeste) tartjuk az ünnepi istentiszteletet. Ennek részei: I. Olvasmányok és Passió. Ünnepélyes könyörgések. II. Hódolat a Kereszt előtt. III. Szentáldozás.

1. Olvasmányok és Passió.
Belépünk a templomba. Isten háza kopár, megfosztva minden ékességétől, a tabernákulum nyitva, nincs benne semmi. A pap bevonulása alatt nincs ének, csak mélységes hallgatás. Gyertyák sem égnek az oltáron. A papok a vértanúság ruhájában: piros ruhákban jelennek meg. Leborulnak az oltár lépcsőire: ez a földön való tehetetlen fekvés a legteljesebb hódolatnak jele, de egyúttal az emberiség megváltás-előtti, vigasztalan állapotát is kifejezi. A pap könyörgést mond.

     
 
Az első olvasmány Izaiás próféta jövendölése a Fájdalmak Férfiáról. Az olvasmányközi ének a szenvedő Messiásnak, de egyben az elesett emberiségnek is segélykérő panaszkiáltása:
     
Nagypénteki zsoltár (TRAKTUS):
101. sz.: Hallgasd meg könyörgésemet, / Uram * és az én kiáltásom jusson / eléd! 2. Ne rejtsd el orcádat / tőlem * szorongatásom napján hajtsd hozzám / füledet! 3. Amely napon segítségül / hívlak * hamar hallgass meg / engem! 4. Mert elenyésztek, mint a füst, az én / napjaim * és csontjaim kiégtek, mint a / cserép. 5. Lekaszáltak, mint a füvet, és elszáradt a / szívem * még kenyerem enni is elfe/ledtem. 6. Te pedig Uram, fölkelvén megkönyörülsz Sionon + mert ideje, hogy könyörülj / rajta * mert eljött az / idő!
     
 
A második olvasmány Szent Pál tanítása Krisztus főpapságáról és áldozatáról. Utána a "Krisztus engedelmes lett értünk" responzóriumot énekeljük, vagy régebbi magyar liturgikus szokás szerint a következő Traktust. Ebben az ember megrendülése fejeződik ki, midőn a Szent Hegyre, a Golgotára néz, látja a két lator közt függő Krisztust, s kinyilvánítva látja benne Isten igazságosságát is, irgalmát is.
     

Nagypénteki zsoltár (TRAKTUS):
Uram, hallottam híredet és / félek * megrettenve szemlélem / művedet. 2. A két élőlény között midőn megjelensz + mert eljött az idő, hogy megismertesd / magad * eljött az idő, hogy megmutasd i arcodat. 3. Most mélyen megrendült a / lelkem * midőn büntető haragodban is irgalmassággal emlékeztél meg / rólunk. 4. Íme, az Isten a szent és beárnyékolt hegyen + elfödi az egeket az ő / fensége * és dicsősége betölti a / földet!

A szertartás olvasmányos része a János-Passióval fejeződik be. Annak evangéliumát olvassuk, aki végig ott állt Nagypénteken a kereszt lábánál, mint a szenvedés hűséges tanúja.

Ünnepélyes könyörgések
Ezek az ősi könyörgések jól illenek Jézus szavaihoz: "Amikor majd a keresztre fölemeltetem, mindenkit magamhoz fogok vonzani." A kereszt áldásai most az Egyház könyörgései szerint mindenkire kiáradnak. A pap felszólítására magunkban imádkozunk az alábbi szándékokra, majd a pap az Egyház nevében ünnepélyesen az Atya elé terjeszti Jézus Krisztus által a kérést. 1. Az Egyházért. 2. A pápáért. 3. A püspökökért, papokért, hívekért. 4. A keresztelendő hittanulókért. 5. A keresztények egységéért. 6. A zsidókért. 7. Azokért, akik nem hisznek Krisztusban. 8. Azokért, akik nem hisznek Istenben. 9. A világi vezetőkért. 10. A szenvedőkért. - A könyörgések alatt mindannyian állunk!

II. Hódolat a kereszt előtt.
A mai nap szertartásának csúcspontja a kereszt, a megváltás jele előtti hódolat. Ez a szertartás igen régi, Jeruzsálem keresztényei egykor az igazi kereszt előtt hódoltak és azt megcsókolták. Hitünk tanítása szerint a keresztet az Üdvözítővel és megváltó szenvedésével való szoros kapcsolata miatt a legteljesebb tisztelet illeti. A keresztet vagy némán hozzák be, vagy az alábbi, mélyértelmű szertartással.

     
 
A kereszt behozatalának éneke ("Impropériák"). A keresztet hozó vagy mögötte haladó énekes Krisztus panasz-szavát, szemrehányását intézi hűtlen népéhez - és hozzánk. Szelíden, mégis hatalmas erővel, panaszos hangon emlékeztet a sok jótéteményre, melyért hálátlansággal fizetett az ember. A ministránsok és a nép által énekelt válasz Krisztust, a megváltó Istent dicsőíti. Fönséges megvallása ez istenségének éppen akkor, amikor még emberségében is összetöretett, megcsúfoltatott. Az ének három nyelvében ma az egész világ megszólal: a görögben a Kelet, a latinban a Nyugat, a magyarban pedig helyi egyházunk. Az egész év liturgiájának egyik legmegindítóbb jelenete ez. (A panasz három szakasza alatt megáll a menet egy-egy stációra, a ministránsok éneke alatt a gyertyavivők a kereszt két oldalán letérdelnek, a nép éneke alatt tovább haladnak a következő stációhoz. - Ha a keresztet némán hozták be, a panaszokat a hódolat közben énekeljük.)
 
 



 

Most átadja az énekes a keresztet a papnak, s ő három részletben leleplezi a feszületet. Közben egyre magasabb hangon énekli (a pap, vagy a keresztre rámutató énekes:) Íme, a keresztnek fája. Mire leborulva válaszoljuk : Jöjjetek, imádjuk!

A kereszt felmutatásának éneke LATINUL:

MAGYARUL, ünnepélyes dallammal:

*Könnyebb változat:


MAGYARUL, egyszerűbb dallammal:

A pap a leleplezett keresztet az oltár elé viszi, s a papság, majd a hivők eléje járulnak, térdhajtással, liturgikus csókkal, vagy a tisztelet más jelével köszöntik megváltásunk szent eszközét. Most értünk el e nagy nap csúcspontjára. Keresztény lélek, imádd a te véres Jegyesedet, és csókodba leheld bele iránta való egész odaadásodat! A kereszt előtti hódolat közben a következő énekeket énekeljük

Kereszthódolati himnusz ("Crux fidelis")

 
Énekelhető responzoriálisan is: az előénekesek a 2-5. verset, a nép mindig az 1, verssel válaszol. Sz: Venantius Fortunatus (VI. sz.), új ford. D: Liber Usualis.

Dicsőséges viadalnak zengje nyelvünk himnuszát, - keresztfának győzedelmén énekeljünk diadalt; - miként győzött halálával mi megváltó Krisztusunk. (LEGNEMESEBB MINDEN FÁK KÖZT...)
3. Ó magas fa, hajtsd meg ágad, már ne legyen oly kemény, - enyhítsd bensőd merevségét, mit a természet adott, - a mennyei Király testét úgy karold át szelíden. (LEGNEMESEBB MINDEN FÁK KÖZT...)
4. Egyedül csak te vagy méltó váltságunkat hordani, - és a hajótört világot biztos partra menteni: - pusztulástól ezt a földet Bárány vére óvta meg. (LEGNEMESEBB MINDEN FÁK KÖZT . . . )
5. Hódolattal adjunk hálát háromságban egy Úrnak, - Atya-Fiú-Szentléleknek, imádandó Fölségnek, - Őt dicsérje minden élő mindörökkön örökké. Amen. (LEGNEMESEBB MINDEN FÁK KÖZT...)

Ha a kereszt behozatala némán történt, most kapnak helyet az "impropériák" is. Ha már énekeltük, most sorra kerülhetnek alábbi versei. Refrénje: Én népem, mit tettem én ellened, a versek a 7. zsoltártónuson. (A refrén egy vagy két versenként ismételhető.)
V/1. Én teéretted megvesszőztettem elsőszülötteivel Egyip/tomot * és te megvesszőztél és kiszolgáltattál / engem. 2. Én kivezettelek Egyiptomból, a Fáraót alámerítvén a Vörös / tengerbe * és te átadtál engem a főpa/poknak. 3. Én megnyitottam előtted a / tengert * és te lándzsával megnyitottad olda/lamat. 4. Én előtted jártam a felhő/oszlopban * és te Pilátus tanácsházába vezettél / engem. 5. Én mannával tápláltalak a pusztában / téged * és te engem arcul vertél és megvesz/szőztél. 6. Én téged forrásvízzel itattalak a / sziklából * és te epével s ecettel itattál / engem. 7. Én teéretted megvertem a pogány kirá/lyokat -* és te fejemet náddal / verted. 8. Én neked királyi pálcát / adtam * és te töviskoronát adtál / fejemre. 9. Én téged felmagasztaltalak nagy hata/lommal * és te felmagasztaltál engem a kereszt bitó/fáján.

+Énekelhető az "impropériák" verses feldolgozása is: Én nemzetem, ó én népem, az "Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged" antifóna, továbbá a Király zászlói lengenek, a Királyi zászló jár elől, a Keresztények sírjatok, az Ó Jézus, Jézus, és a Szent arcod ékessége kezdetű énekek.

     
 
Szekvencia a szent Keresztről. Énekelhető a kereszthódolat alatt vagy a rákövetkező szentségi körmenetben. Kórus (előénekesek, kántor) és nép felváltva éneklik. Sz.: Szentviktori Ádám, Sík S. ford. D: Budai Psalterium, XV, sz. alapján.
     

I. dallam:


I. dallam 3a (E): Áldják az Úr szent Keresztjét, - kik általa megszerezték - az életnek kincseit! b (N): Üdvösséges, boldog Oltár, - mily tüzesen bíboroltál - a Báránynak véritől!
II. dallam 4a (E): Bűnnek, bajnak üdvös írja, - mit magában meg nem bírna: - veled bírja a hívő. b (N): Győztes szent Fa, világosság! - Nincs több ilyen virágos ág, - ily koszorús földi tő. Amen.

III. Szentáldozás.
E napon a Nagycsütörtökön félrerakott szentostyát veszi magához a pap és a nép. Körmenet hozza az oltárra, közben az Ez az én testem, vagy az A Kenyér... kezdetű Communiót énekelhetjük. Áldozás alatt először az A megváltó szent kínhalál kezdetű népének ajánlott, továbbá a Jézus, világ Megváltója, az Ó Jézus, Jézus, a Királyi zászló jár elől, a Krisztus teste és szent vére és az Üdvözlégy, Krisztusnak kezdetű énekek.

A szentsír megnyitása
Az áldozás utáni könyörgést követően magyarországi szokás szerint az Oltáriszentséget és a szent keresztet átviszik a szentsírhoz. Letérdelünk, s a következő énekkel hódolunk a szentsír előtt:

Szentsír-ének


(V/ A te keresztedet imádjuk, Urunk, + és feltámadásodat magasz/taljuk * mert a Keresztfa által jött az öröm az egész / világra. IMÁDUNK TÉGED...)
A papság elvonul, a nép pedig egy ideig még Krisztus szenvedéséről szóló énekeket és Mária-siralmakat mond (Keresztények, sírjatok; A keresztfához megyek; Jaj, áldott méhemnek; stb., a helyi hagyomány szerint). - Sok templomban Nagypéntek este is virrasztást, lamentációt tartanak.

Forrás: Éneklő Egyház