NAGYSZOMBAT

Nagyszombat az Úr sírban nyugovásának napja. Hajnalban a zsolozsmát (lamentáció) imádkozhatjuk, napközben más szertartás nincs. A hivő nép imádsággal, szentsír-látogatással tölti a napot, szerény ebéd után a nagy virrasztásra, Húsvét szent éjszakájára készülődik.

HÚSVÉT ÉJSZAKÁJA

Húsvét éjszakájának szertartása az egyházi év középpontja, "minden vigiliák anyja". Drámai kifejlődésben éli át a liturgia Krisztus feltámadását, a világosság győzelmét a sötétség fölött, az egyiptomi rabságból és a sátán szolgaságából való szabadulást, lelkünk föltámadását. De nem szakítja el a feltámadást a kereszthaláltól. Egyúttal ünnepli a keresztfán szerzett megváltást is. Halál és feltámadás összefonódik a megkereszteltekben. Ezek ma éjszaka meghalnak Krisztussal együtt, s benne életre támadnak. Ez volt az ősegyházban a keresztelés éjszakája. A keresztség kegyelme ma megújul minden megkereszteltben, s így ők is részesednek a húsvéti kegyelemből. A szertartás részei: I. A húsvéti fény meggyújtása. II. Húsvéti örömhirdetés (Exsultet). III. Ószövetségi olvasmányok. IV. A mise első része. V. Keresztvíz-szentelés, keresztségi szertartás. VI. A mise második része.

I. A húsvéti fény meggyújtása

 

 
A nép teljes sötétségbe borult templomban gyülekezik. Elmúlt a nap, elérkezik a második éj azóta, hogy az Úr a sírban pihen. A papság a templom elé vonul. Közben az ősegyház fényhimnuszát énekeljük: "In ventor rutili" (a 4. századból). Húsvét az első tavaszi holdtöltét követő vasárnap, ezért ragyog az ég a holdfényben. De a templomban - éppúgy, mint szívünkben, érzésvilágunkban - még sötétség uralkodik. Csak Istentől várhatjuk az igazi fényt. Az új fényt meggyújtó szikra Kőből pattan ki (hajdan elő volt írva, hogy csak frissen csiholt tűzről gyújtható meg a húsvéti fény!). A Kő az egész Szentírásban Krisztus testét, szent emberségét jelenti. Így a "Kőből kipattant tűz" figyelmeztet, hogy csak Krisztus testében kereshetjük életünk fényét.
 
A húsvéti fény meggyújtásának éneke ("Inventor rutili"). Sz.: Prudentius himnusza, új ford. D: Futaki Graduále, XV. sz.
     
 
 
 
V/1. Bár számos csillaggal világítsz az éjben, - s királyi mennyboltod ragyog a holdfényben, - Kőből kipattant tűz mégis hirdeti: - a Kőből született tűz fényét keressük. TÜNDÖKLŐ FÉNYEKNEK...
V/2. Ez a jel megtanít: életünk reménye - Krisztusnak testében adatott meg nékünk, - ki Szegletkőnek hívatta önmagát, - melyből a fénytadó új szikra szülelik. TÜNDÖKLŐ FÉNYEKNEK...
  
     

A pap először megáldja az új tüzet, kérve, hogy Isten "mennyei vágyakra gyújtva föl szívünket, tiszta lélekkel vezessen el örök dicsőségének fényéhez". Ezután feldíszíti a gyertyát: a kereszt, az Alfa és Omega betű, az évszám azt hirdeti, hogy Krisztusé a kezdet és vég, az idő és az örökkévalóság. Az öt tömjénszem, melyet a gyertyába szúrnak, Krisztus sebhelyeire emlékeztetnek : e sebek őriznek és védenek minket. Majd a pap meggyújtja a húsvéti gyertyát, hogy "a dicsőségesen feltámadt Krisztus világossága oszlassa szét szívünk és elménk homályát". Ünnepélyes menetben hozzák be a gyertyát; háromszor megállnak, s mind emeltebb hangon hirdetik
KRISZTUS VILÁGOSSÁGA! Nép: ISTENNEK LEGYEN HÁLA!
Közben a fény elterjed Krisztusról az Egyházban: a hívek is meggyújtják gyertyáikat a húsvéti gyertyáról. Míg a menet a szentélybe lép, s elhelyezik, megtömjénezik a húsvéti gyertyát, befejezzük az éneket, a "krizmával fölkent", a keresztségben, bérmálásban krisztusivá lett (Krisztosz = Fölkent) Egyháznak dicsérő szavát:
V/3. Fényt adsz most szemünknek, fénye vagy szívünknek, - Atyádnak sugarát tükrözöd a földön, - fogadd el, kérünk, amit a szent Egyház - krizmával fölkenve bemutat Tenéked. TÜNDÖKLŐ FÉNYEKNEK...

II. Húsvéti örömhirdetés: EXSULTET

A diákonus megkezdi az Úr feltámadásának ünnepélyes meghirdetését, a híres húsvéti öröméneket. Az Exsultet liturgiánknak legértékesebb kincsei közé tartozik, a megváltás titkának hálaadó megvallása. (Szövegét elmélkedjük át e napokban.) Fölállva, kezünkben égő gyertyával hallgatjuk.
(Bevezetés. A húsvéti öröm kiárad a mennyből a földre, az Egyházra, templomunkra:) IMMÁR UJJONGJON A MENNYBEN az angyalok kórusa, és ujjongjanak az Isten körül szolgáló égi szellemek, s mert győzelmet szerzett a nagy Király: az üdvösséget meghirdető harsona zendüljön meg végre! - Most örvendjen a föld is, sugárzásában e villámló fényeknek, és megvilágosítva az örök Király ragyogása által, az egész földkerekség lássa meg, hogy a sötétség már eltűnt róla. - És vigadjon a mi Anyánk, az Egyház is, ily nagy fényesség sugaraival ékesen, s az egybegyűlt népek hangos szózatát visszhangozza e templomcsarnok! - Most kérlek azért, kedves testvérek, titeket, kik e szent fény csodálatos világánál körülöttem álltok: a mindenható Istennek irgalmát velem együtt kérjétek, hogy Ő, ki engem, bár nem vagyok rá érdemes, levitáinak sorába kegyesen meghívott, fényének ragyogásával töltsön el, s e Gyertyának dicsérő énekét vigye végbe ajkam által! - Az Úr legyen veletek! N: ÉS A TE LELKEDDEL! Emeljük föl szívünket! N: FÖLEMELTÜK AZ ÚRHOZ. Adjunk hálát Urunknak, Istenünknek! N: MÉLTÓ ÉS IGAZSÁGOS.
(A prefáció hálát ad azért a húsvét-éjszakáért, melyet Isten már az Ószövetségben megáldott jótéteményeivel, s melyben nekünk a megváltást megvalósította és évről évre kiosztja:)
1. Mert valóban méltó és igazságos, hogy a láthatatlan és mindenható Atya-Istent és egyszülött Fiát is, a mi Urunkat, Jézus Krisztust a szívnek és elmének minden erejével s a hangnak szolgálatával zengjük. 2. Ő lerótta helyettünk az örök Atyának Ádám adósságát, s az ősbűnnek adóslevelét letörölte szentséges vérével. 3. Mert íme, most vannak itt a húsvéti ünnepek, midőn leöletik amaz igazi Bárány, kinek vére megszentelő jel a hivő léleknek ajtaján. 4. Íme az éjszaka, melyen te, Urunk, kivezetted atyáinkat, Izrael fiait Egyiptomból, majd száraz lábbal a Vörös-tengeren átvitted őket. 5. Ez tehát az az éjszaka, mely a bűnök sötétségét eloszlatta a tűzoszlop világossága által.
(Az éjszaka lelki kegyelmekkel teljes, melyek az egész emberi életet átalakítják:) 6. Ez az az éjszaka, mely ma szerte az egész világon a Krisztus-hivőket a világ tévelygéseitől és a bűnök homályától elválasztván a kegyelemnek átadja, s a szentségbe kapcsolja őket. 7. És ez az az éjszaka, melyen széttörve a halál bilincsét Krisztus az alvilágból mint győztes tért vissza. 8. Mert mit ért volna nekünk megszületnünk, ha a megváltás nem ér el minket! 9. Ó, milyen csodálatra méltó, hogy atyai jóságod így lehajlik hozzánk ! 10. Ó, mily fölbecsülhetetlen a szeretetnek kedvezése: hogy kiváltsd a szolgát, kiszolgáltattad saját Fiadat érte! 11. Ó, Ádámnak valóban szükséges vétke - mert Krisztus halála lett eltörlője annak! 12. Ó, áldás-termő vétek, melyhez ilyen és ily nagy megváltó illett! 13. Ó, valóban boldog éjszaka, mely csak maga volt méltó tudni az időt és az órát, melyben Krisztus az alvilágból feltámadt. 14. Ez az az éjszaka, melyről az Írás mondja: "Amaz éjszaka fénylik, mint a nappal, s az éj világosság lesz majd nékem, mely gyönyörűséget áraszt!" Hiszen ebből az éjszakából megszentelő erő árad, mely elűzi a bűnöket, lemossa a vétkeket, a bukottnak az ártatlanságot, s a szomorkodónak a vidámságot visszaadja. 16. A gyűlölséget távol űzi, egyetértést közvetít, s a hatalmakat meghajlásra készti.
(A Gyertya: ünnepélyes esti áldozat, melynek mélyértelmű jelentése van. A méhek munkájából a méhek királynője készített anyagot a drága lámpáshoz - így a keresztények buzgósága is az Egyház által lesz Istennek kedves ajándékká:) 17. És azért ezen a kiváltságos éjszakán, ó szent Atyánk, fogadd el, kérünk, a dicséret ez égő esteli áldozatát tőlünk, melyet a méhek szorgosságával készített Gyertya ünnepi felajánlásával - szolgáinak keze által - megad néked a szentséges Egyház. 18. Ám tudjuk immár, hogy mit hirdet ez a fényoszlop, melyet Istennek tiszteletére a pirosló tűz lángra gyújtott. 19. És e láng, hogyha sokfelé osztjuk is, meg nem fogyatkozik a szétosztás által. 20. Mert táplálja azt az olvadó viasz, melyet e drága lámpásnak anyagául a méhek királynője készített. 21. Ó, valóban boldog éjszaka, melyben egyesül a földivel a mennyei, s az emberivel az, mi isteni!
(Kérjük, hogy a húsvéti kegyelmek ne hagyjanak el minket egész életünkben. Égve találja e kegyelmi lángot bennünk az Úr, amikor majd eljön övéiért:) 22. Most kérünk tehát, Urunk, téged, hogy e Gyertya, melyet nevednek tiszteletére megszenteltünk, hogy legyőzze ez éjnek árnyát, maradjon is meg fogyhatatlan fényben! 23. És elfogadván, mint jóillatú áldozatot tőlünk, add, hogy világossága az égi fényekkel olvadjon egybe! 24. Fénylő lángját találja égve a Hajnalcsillag: 25. Az a Hajnalcsillag, ki nem ismer alkonyt, a te Fiad, Jézus Krisztus, ki az alvilágból visszatérvén derűs fénnyel felragyogott az emberi nemnek, és él és uralkodik mindörökkön örökké. AMEN.

(Más, tetszés szerint mondható befejezés, az Egyházért való fohászkodással:) 24. Fénylő lángját találja égve a Hajnalcsillag: 25. Az a Hajnalcsillag, ki nem ismer alkonyt, 26. ki az alvilágból visszatérvén derűs fénnyel fölragyogott az emberi nemnek. 27. Most tehát, Urunk, arra kérünk téged, hogy minket, házad népét, a papságot és a neked szentelt híveket N. pápánkkal és N. püspökünkkel együtt, és Szent N.-nek (a templom védőszentjének) családját, itt egybegyűlt közösségünket, hazánkat és elöljáróinkat - békés időket engedvén - a Húsvét szent örömében megőrizni méltóztassál. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, ki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. AMEN.

III Ószövetségi olvasmányok


 
Az eredeti, egész éjszakán át tartott húsvéti nagyvirrasztás maradványai, melyek a húsvétnak, a megváltásnak és a keresztségnek előképeivel oktatták a keresztelendőket, oktatják ma is a keresztségükre visszaemlékező híveket. Gyertyáinkat eloltva, leülve hallgatjuk őket.
1. Olvasmány: a Teremtéstörténet. Megérteti velünk, hogy mindenestől Isten teremtményei vagyunk, s hogy a teremtésben megnyilvánuló isteni erő működik keresztségi újjáteremtésünkben is. Erről énekel a zsoltár is: az Úr alkotott minket, az ő népe vagyunk, a teremtés és a megváltás kettős jogán. A zsoltár után a pap könyörgésben foglalja össze az olvasmány gondolatát.
Nagyszombati zsoltár (TRAKTUS): 99. zs.: Ujjongjatok az Úrnak, minden földek + szolgáljatok vigassággal / néki * járuljatok az ő színe elé örvende/zéssel. 2. Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten + ő alkotott minket, és nem mi / magunkat * az ő népe vagyunk és legelőjének / juhai.
 

2. Olvasmány: Ábrahám és Izsák története. Izsák feláldozása a keresztáldozat előképe. A zsoltár az áldozatban megnyilvánuló emberi bizalomra adott isteni válasz:

24. zs.: Akik az Úrban bíznak, olyanok mint Sion / hegye * meg nem inog az, és mindörökké / megmarad. 2. Jeruzsálemet hegyek veszik / körül * népét az Úr így veszi körül mostantól fogva és mindö/rökké.
 
3. Olvasmány: Az Ószövetségi Húsvét felidézése. Ahogy a zsidók átkelve a Vörös-tengeren, megszabadultak a fáraó rabszolgaságából, úgy szabadul meg a Sátán rabságából a keresztvízen áthaladó ember. Az ének ünnepélyes hálaadás mindkét húsvétért: az Egyház a választott nép örökösének tudja magát, s vállalja a hálaadás kötelezettségét.
Mózes könyvéből: Énekeljünk az Úrnak, mert fönségeset / művelt * a lovat és a rajta ülőt levetette a / tengerbe. 2. Az Úr lett az én segítségem és / oltalmam * ő lett nékem szabadítá/somra. 3. Ő az én Istenem, hadd dicsérjem őt / énekkel * atyámnak Istene, magasztalja őt / ajkam! 4. Az Úr, mint a győzhetetlen / harcos! * Mindenható az ő / neve.
 
4. Olvasmány: Izaiás jövendölése Isten irgalmáról. A húsvét csodája: Isten városának újjáépítése, az elvetett nép fölemelése. Ez az új város, új nép már egyetemes lesz, ezért hív fel a zsoltár minden népet Isten dicsőítésére:
116. zs.: Dicsérjétek az Urat minden / nemzetek * dicsérjétek őt, minden / népek! 2. Mert az ő irgalmassága megmutatkozott / rajtunk * és az Úr igaz volta örökké / megmarad.
 
5. Olvasmány: Izaiás jövendölése. Jöjjetek a forrás vizéhez, a keresztséghez, mert onnan támad az új szövetség Isten és ember között. Az olvasmányt követő ének arról zeng, mily szeretettel gondoskodik Isten szőlőjéről, választott népéről, Egyházáról:
Izaiás könyvéből: Szőlőt ültetett az Úr szeret/tének * magas és termékeny / dombon. 2. Besövényezte azt és árkot húzott / köréje * beültette azt válogatott / veszszőkkel. 3. Őrtornyot rakatott a / közepén * és présházat / épített. 4. A Seregek Urának szőleje / nem más * mint Izrael / népe!
 
6. Olvasmány: Baruk próféta könyvéből. Felhívás arra, hogy miután Krisztus vérével megváltott minket, most már járjunk az Úr útján. Az olvasmány után erre figyelmeztet minket Mózes éneke is: legyünk hűségesek a hűséges Istenhez, legyünk igazak és szentek, mert az Úr is igaz és szent.
Mózes könyvéből: Halljátok, egek, amit / szólok * hallja a föld az én szám i/géit. 2. Hulljon, mint sűrű eső az én tanításom + szálljon le, mint a harmat az én / szavam * és mint a záporeső a / fűvön. 3. És mint az esőcseppek a / pázsiton * mert az Úr nevét / hirdetem. 4. Adjatok tiszteletet a mi Istenünknek + tökéletesek az ő / tettei * igazságosak minden / utai. 5. Hűséges az Isten + hamisság nincsen / Őbenne * igaz az Úr és / szentséges!
 
7. Olvasmány: Ezekiel jövendölése a keresztvíz hatásáról. "Tiszta vizet hintek rátok, és megtisztítalak minden gonoszságtól, megszabadítlak titeket a bálványoktól, új szívet és új lelket oltok belétek..." Erre a tiszta vízre vágyakozik a keresztelendő, s amikor mi az ő énekét zengjük, bennünk is felújul a keresztség kegyelme:

41. zs.: Amint kívánkozik a szarvas a forrás / vízéhez úgy kívánkozik a lelkem tehozzád, Istenem! 2. Szomjazik a lelkem az erős és élő / Istenhez * mikor jutok el, s jelenek meg az Isten orcája / előtt? 3. Mikor jutok el csodálatos / hegyére * egészen az Isten / házáig?!

IV. A szentmise első része

Ezután a pap a Glóriát intonálja. A hosszú nagyböjt alatt elhagyott, most csengőkkel, harangokkal üdvözölt örömének megkezdésére a következőképpen kérheti föl a misézőt a szerpap vagy egy énekes:

     
 
 

A megzendülő orgona kíséretével énekeljük végig az angyali himnuszt.

Szentlecke Szent Pál leveléből (Róm 6,3-11): a keresztségben Krisztus halálába temetkeztünk, s vele együtt új életre támadtunk.

     
 
Az Alleluja visszaadása. Egész nagyböjtben nélkülöznünk kellett ezt az igazi húsvéti öröméneket. Most a szerpap vagy kijelölt énekes - régi magyar liturgikus szokás szerint - mintegy újra megtanít minket rá. (A bevezetés tetszés szerinténekelhető.) A 117., húsvéti zsoltár a győzelem legszebb éneke.
 
 

8. tónus:
117. zs.: 1. Hálát adjatok azÚrnak, / mert jó * mert az ő irgalmassága örökké/való. 2. Mondja most Izrael: / mert jó * mert az ő irgalmassága örökké/való. ALLELUJA.
3. Az Úr jobbja győzelmet szerzett + az Úr jobbja fölmagasztalt / engem, * az Úr jobbja győzelmet / szerzett. 4. Nem halok meg, hanem / élek * és hirdetem az Úrnak / műveit. ALLELUJA.
5. A Kő, melyet megvetettek az / építők * az lett most Szeglet/kővé. 6. Az Úrnak / műve ez * és csodálatos a mi szemeink / előtt. ALLELUJA.
(7. Ez az a nap melyet az Úr szerzett / nekünk * örvendezzünk és vigadjunk / rajta! 8. Hálát adjatok az Úrnak, / mert jó * mert az ő irgalmassága örökké/való. ALLELUJA.) Evangélium: a feltámadás jóhíre Szent Márk evangéliuma szerint.

V. Keresztkút-szentelés, keresztségi szertartás.


 
Tudjuk, hogy az ősegyház ezen az éjszakán szentelte a keresztvizet, s ezen az éjszakán szolgáltatta ki e szentséget, hogy jelezze: Krisztus húsvéti misztériumait a keresztség közvetíti az egyes emberhez. Evangélium után átvonulunk a keresztkúthoz (ahol van: keresztelő kápolnához). Közben a Mindenszentek litániáját énekeljük: a megdicsőült Egyházzal közösségben kérjük a szentségi kegyelem működését.
 
 
 

 
E: Szűz Mária, Isten Anyja! N: KÖNYÖRÖGJ ÉRTÜNK! (ill. + KÖNYÖRÖGJETEK ÉRTÜNK!) - Szent Mihály arkangyal! - Mindnyájan szent angyalok ! + - Keresztelő Szent János! - Szent József! - Szent Péter és Pál apostol! + - Szent András apostol! - Szent János apostol! - Szent Mária Magdolna! - Szent István vértanú! - (Szent Ignác vértanú! - Szent Lőrinc vértanú! - Szent Adalbert és Gellért vértanú! + - Szent Perpétua és Felicitász vértanú! + - Szent Ágnes vértanú! - Szent Gergely pápa! - Szent Ágoston püspök! - (Szent Atanáz püspök! - Szent Vazul püspök!) - Szent Márton püspök! - Szent Benedek apát! - Szent Ferenc és Szent Domonkos! + - (Xavéri Szent Ferenc! - Viennei Szent János! -) Szent István király! - Szent Imre herceg! - Szent László király! - (Sziénai Szent Katalin! - Avilai Szent Teréz!) - Szent Erzsébet asszony! - Árpádházi Szent Margit! - Istennek minden szentjei! + -
 
 

E : Légy irgalmas hozzánk! N : MENTS MEG, URAM, MINKET! - Minden rossztól! - Minden bűntől! - Az örök haláltól! - A te megtestesülésed által! - A te halálod és feltámadásod által! - A szent Lélek kiárasztása által! -

E: Mi bűnösök! N: KÉRÜNK TÉGED, HALLGASS MEG! - Hogy e kútforrást fiaid újjászületésére megszenteld! - (Hogy e választottaidat a keresztség kegyelmével újjáteremtsd!) - Hogy az Anyaszentegyházat kormányozd és megerősítsd! - Hogy minket szent szolgálatodban megőrizz és megtarts! - Jézus, az élő Istennek Fia! -
Krisztus, hallgass minket! - Krisztus, hallgass meg minket!

     
 
A pap ünnepélyesen énekelt könyörgésben kéri Istent, ki már a teremtésben, a vízözönben, a Vörös-tengeren való átkelésben, Krisztusnak a Jordánban való megkeresztelésében előre jelezte azt a hatékonyságot, mellyel a vizet el akarja látni, majd pedig krisztusi paranccsal rendelte el e szentséget: ő tekintsen Egyházára, jósága nyissa meg a keresztség forrását, az Egyháznak e szent anya-ölét, Szentlelkével adja meg a víznek azt a kegyelmi erőt, hogy a vízből új gyermekek szülessenek, az ősbűn szennyétől megtisztult új nemzedék - vízből és Szentlélekből - új életre. A húsvéti gyertyának vízbe merítése jelzi, hogy a keresztkút Krisztus megtermékenyítő ereje által lesz képes új gyermekeket a világra hozni. A nép ezzel a felkiáltással ad hálát:
 
 
 
Ezután történik a keresztség szentségének kiszolgáltatása - ha van keresztelendő -, majd közösen megújítjuk keresztségi fogadásunkat:

Ellene mondotok-e az ördögnek? és minden cselekedetének? és minden csábításának? - Hisztek-e a mindenható Atyaistenben, a menny és a föld teremtőjében? Hisztek-e Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki Szűz Máriától született, meghalt és eltemették, föltámadt a halálból és dicsőségesen uralkodik az Atya jobbján? Hisztek-e a Szentlélekben, a katolikus Anyaszentegyházban, a szentek közösségében, a bűnök bocsánatában, a test feltámadásában és az örök életben?
A pap meghinti a népet szenteltvízzel, s mi közben így éneklünk:

 

"Vidi aquam" - a keresztelésre emlékező ének. A templom: maga Krisztus (vö. János 2,21), az ő átszúrt jobb oldalából tört elő az a vízár, mely által megszabadultunk, az ő átszúrt oldalából jött elő az Egyház, s annak szentségei.
 
 

VI. A szentmise második része.
Minthogy a keresztségi fogadásban már szerepelt a Hitvallás, ez a mai miséből elmarad. Communio: Alleluja a 150. zsoltárral, vagy/és a következő antifóna Szűz Mária Hálaénekével (Magnificat) vagy Zakariás Hálaénekével (Benedictus).


 
8 . zsoltártónus
  
     

A szentsír felnyitása.
Régi magyar szokás szerint a mise végén a pap a szentsírhoz megy, hogy a feltámadt Krisztus dicsőséges megjelenését felidézze. Először így énekel:

 

 
 
 


Majd háromszor idézi Krisztus köszöntő szavait:

 
 
 

 

Végül a "Feltámadt Krisztus e napon" megkezdésével elindítja a menetet, melyben az Oltáriszentséget a sírtól az oltárhoz viszi. A szertartás végén a Te Deumot és a "Mennyek Királyné asszonya" Mária-antifónát énekeljük.


A HÚSVÉTI KÖRMENETRŐL


A húsvéti körmenetben a feltámadás örömhírét viszszük meg a világnak, s tanúságot, vallást teszünk a feltámadásba vetett hitünkről. Egyben túláradó örömmel ünnepeljük, énekeljük a köztünk haladó győzedelmes Krisztust, akire emlékeztet a feltámadás-szobor, a húsvéti gyertya, de aki valóságosan is ott megy közöttünk az Oltáriszentségben. A húsvéti nagykörmenetet eredetileg húsvétvasárnap reggel a nagymise előtt tartották. Később az előző estére hozták előre, s összekapcsolták a szentsír felnyitásával. Ha este tartjuk, úgy a szentsír felnyitásának szertartását folytatja, s csak a körmenet végén vonul a pap az oltárhoz, a körmenetet a Te Deummal zárva. Ha húsvét reggelén tartjuk, akkor a leghelyesebb a húsvéti misztériumjátékkal indítani. A körmenet alatt húsvéti énekeket éneklünk, a templomba az "Üdvözlégy, fényes nap" hangjaival léphetünk be. A templomba érve a most már üres és feldíszített szentsír előtt megállva a pap könyörgést mond , s a mise Introitusának éneklése közben lép a szentélybe. A mise ilyenkor a Gloriával kezdődik.

Forrás: Éneklő Egyház