URUNK MENNYBEMENETELÉNEK ÜNNEPE
(Főünnep, fehérben)


Az üdvösségterv időrendjét Isten, az idők Ura a legnagyobb bölcsességgel határozta meg. Az Egyház ünnepei ennek az időrendnek örök emlékezetét őrzik. Az Apostolok Cselekedetei szerint Jézus negyven napon át többszöri megjelenésével bizonyította feltámadását, majd a negyvenedik napon megparancsolta apostolainak, hogy ne távozzanak Jeruzsálemből, míg "néhány nap múlva" meg nem kapják a Szentlélek ajándékát. Ezután szemük láttára felemelkedett, mígnem felhő takarta el őt szemük elől. Két angyal magyarázta meg a tényt az apostoloknak: amint Jézus a mennybe emelkedett, úgy jön el majd ismét. Az Egyház tehát a húsvét utáni negyvenedik napon (vagyis Húsvét VI. vasárnapja utáni csütörtökön, melynek régi magyar neve "Áldozócsütörtök") ünnepli e szent misztériumot. Magyarországon ez idő szerint ünneplése a rákövetkező vasárnap történik.
   
 
Mit tartalmaz ez az ünnep?

1. Ünnepeink nem egy gondolatra, tanításra, hanem egy tényre, egy Krisztus-misztériumra alapozódnak. E napon tehát magának a mennybemenetelnek tényét ünnepeljük, imádjuk, érte adunk hálát. E szent titkot szemlélve azonban az Egyház tanításának fényében megvilágosodik előttünk a misztérium értelme is.
2. Krisztus a mennybemenetelkor tette teljessé üdvözítő művét, lezárta földi küldetését. "Teljes lett minden műve már". Ezért a jeruzsálemi keresztények e napon kimentek Betlehembe, a születés helyére, s onnan bejöttek az Olajfák hegyére, a mennybemenetel színhelyére. Az összefoglalás napján tehát az egész krisztusi útért hálát adtak. Az "Istenember, égi Hősnek" erről az útjáról szólt már az ádventi himnusz: "Megindul Atyja székitől, s Atyjához ismét visszatér...".
3. A Mennybemenetel Húsvét folytatása, az Atya válasza Krisztus alázatos engedelmességére. "Ezért az Isten felmagasztalta őt, és olyan Nevet adott neki, mely felette van minden névnek, - s e Névre minden térd meghajoljon, földieké és égieké..." (Fil 2,9). Krisztus megdicsőülésének első állomása a feltámadás, második a mennybemenetel és a helyfoglalás Atyjának jobbján ("Mondá az Úr az én Uramnak: ülj az én jobbomra!"), a harmadik állomása pedig majd dicsőséges újraeljövetele lesz.
4. "Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek". Krisztus nem úgy ment a mennybe, ahogyan onnét lejött. Lejött, mint Isten, visszatért, mint Istenember. Emberségünket is fölvitte magával, az "emberiség első zsengéjeként" lépett be a menny kapuján.
5. "Olyan főpapunk van, aki behatolt az egekbe..." s mindörökre saját vére által lépett be ebbe a szentélybe, most az Atya arca előtt áll, s ott közbenjár értünk" (Zsid 4,14; 9,12; 9,24; 7,25).
6. "Ti meghaltatok, és életetek Krisztussal együtt el van rejtve Istenben; majd amikor ő, a ti életetek megjelenik, akkor ti is vele együtt megjelentek a dicsőségben. Azért ami fenn van, azt keressétek, ott, ahol Krisztus ül az Atyának jobbján." Tehát Krisztus a mennybe ment azért is, hogy mi, akiknek élete az övével egyesült, a mennyei dolgokban "lakjunk", azt ízlelgessük, elsősorban azzal törődjünk. (Vö. Kol 3,1-4.)
A Mennybemenetel tehát: misztérium-tény, beteljesedés, megdicsőülés, helykészítés, közbenjárás, a szellemiekre való figyelmeztetés. Ennek örömében tartsuk meg e szép ünnepet.

Introitus VIRI GALILAEI (ApCsel 1.1 1)
 
Az Úr az angyalok ujjongása között lép be a menny kapuján. Örvendezzünk mi is az angyalokkal együtt az ő dicsőségének. Elfoglalja az Atya jobbján trónusát, melyről most már nemcsak isteni jogán, hanem a megváltás címén is uralkodik az egész világ fölött.
   

(8. zsoltártónus)
46. zs.: Tapsoljatok vígan, minden / népek * örvendezzetek az Istennek ujjongó / szóval. 2. Országol az Úr minden népek / fölött * ül az Isten az ő szent / trónusán. ANT. Dicsőség az Atyának és / Fiúnak * és Szentlélek / Istennek. Miképpen kezdetben vala, most és / mindenkor * és mindörökkön örökké / amen. ANT.

Mennybemeneteli Kyrie


Olvasmányközi énekek:
 
A/ 46. zsolt, 6. Az alleluja-vers "trombitaszava" a liturgiában gyakran az angyalok győzelem-irdető tanúságára vonatkozik. B/ 67. zsolt. 18-19. E zsoltáridézetet már Szent Pál a mennybemenetelre vonatkoztatta: Krisztus "fogva vitte a fogságot", vagyis az emberiség ősi fogságát szent erejével megtörte.
   

A/ ALLELUJA. V/ Fölment az Isten ujjongó örömmel * fölment az Úr trombita / szóval. Alleluja.
B/ ALLELUJA. V/ Az Úr az ő szent hegyén fölment a / magasba * és fogva vitte a / fogságot. Alleluja.


Communio PSALLITE DOMINO (67. zsolt. 33-4.)
 
Az Úr fölkelése (= föltámadása és mennybemenetele) által győzelmet szerzett, övéit vigasságra vezette - víg lakomájuk a szentáldozás -, a mennyben övéinek közbenjárója, védelmezője lett (3-4. vers), ő hordoz, ő vezet minket át a történelmen (6. v.), ül az Istennek jobbja felől (7-8 v.), s erejével, hatalmával "velünk marad minden nap a világ végezetéig" (8. v.). Ennek biztosítéka is az ő testének vétele.
   

(6. zsoltártónus)

67. zs.: Fölkél az Isten, és ellenségei szerte / futnak és menekülnek orcája elől, kik őt / gyűlölik. 2. Az igazak pedig vígan lakoznak és ujjonganak Isten / előtt * és gyönyörködnek / örömmel. ANT. 3. Énekeljetek az Istennek + dicsérjétek az Úr / nevét * utat készítsetek annak, ki a felhőkön / vitetik. 4. Örvendezzetek az ő színe előtt + ki árvák atyja és özvegyek / védője * Isten az ő szent lakó/helyén. ANT. 5. Fölmentél a magasságba + fogva vitted a / fogságot * embereket nyertél aján/dékul. 6. Áldott legyen az Úr minden / napon * ő hordoz minket, a mi üdvösségünk / Istene. ANT. 7. Zengjetek Istennek, ki fölment az egek ege / fölé * íme, hallatja hangját, hatalmas / szózatát. 8. Csodálatos vagy, Isten, a te szentélyedben + Izrael Istene, ő ad hatalmat és erőt / népének * áldott az / Isten! ANT.


Húsvét VII. vasárnapja

A magyar egyház jelenleg e napon tartja Urunk Mennybemenetelének kötelező ünneplését. Ahol azonban a nap saját szentmiséjét mondják, ott a búcsúbeszéd evangéliumából Krisztus utolsó ígéreteit, parancsait olvassák. A mise énekei a Mennybemenetelivel azonosak lehetnek, kivéve:

Olvasmányközi énekek:
A/ ALLELUJA (46. zsolt. 9). V. Országol az Úr minden népek / fölött * ül az Isten az ő szent / trónusán. Alleluja.
B/ ALLELUJA (Ján 14,18). V. Nem hagylak árván titeket + elmegyek, de ismét eljövök / hozzátok * s akkor örvendezni fog a / szívetek. Alleluja.


Időszaki olvasmányközi ének:

Alleluja 46. zs.: Minden nemzetek, tapsoljatok / vígan, - ujjongó dallal Istent / áldjátok. 2. Szóltak a kürtök és fölment / az Isten, - fölszállt az Úr harsona / dallal. 3. Énekeljetek az Úrnak, örömdalt / mondjatok, - királyunknak énekszóval / zengjetek. 4. Mivel király az Isten az egész / föld felett, - bölcsességgel himnuszt / mondjatok. 5. Országol az Úr a / népeken, - ül hatalmának / trónusán.

Forrás: Éneklő Egyház