Az előesti (szombati) mise bevezetője lehet az ének (Ecce carissimi).

Az előénekesek (kórus) a szentély (vagy az adventi koszorú) előtt állva (végszükség esetén az orgona mellől) hívogatják az Egyház nevében a hívőket: lássák meg az adventben az élet és a történelem nagy adventjének képét. Készüljenek föl a halál és ítélet napjára, mely egyszerre "nagy és rettenetes", ugyanakkor "gyönyörűséges", mert a "balga szüzek" előtt bezáratik az ajtó, az okosakat viszont beengedik a mennyei Vőlegénynek és az Egyháznak menyegzőjére.

Bevezető ének:

Íme kedveseim, az ítéletnek ama nagy és rettenetes napja előttünk áll
elmúlnak a mi napjaink,
és sebesen eljön a mi Urunknak gyönyörűséges Ádventje.
Gyakori szózatával int immár minket és mondja:
mielőtt bezáratik a paradicsomnak ajtaja,
mindannyiótok sietve igyekezzék,
hogy bemenvén abba, mindörökké az Úrral uralkodjék.

Készüljetek föl tehát, ti mindnyájan,
hogy megláthassátok a halhatatlan Jegyest,
s tiétek legyen majd a mennyek országa.

Íme, a mi anyánk Jeruzsálem,
nagy megindultsággal kiált felénk és mondja:
"Jöjjetek, jöjjetek drága gyermekeim, jöjjetek hozzám!"
Hogy megláthassátok a halhatatlan Jegyest,
s tiétek legyen majd a mennyek országa.

Ezután olvasmány következik.

Az olvasmány után a szólisták (vagy a kórus) elkezdik az ószövetségi Messiás-várók mondataiból kerekre formálódott éneket. Az ének egyes strófái alatt (értelemszerűen az első héten csak az első versszak, a másodikon az elsőhöz kapcsolódóan a második is, és így tovább mind a négy héten) a ministránsok kiválasztottja meggyújtja az adventi koszorún a (hasonlóképp az énekhez: első héten az első, második héten a már égő első gyertya mellett a második, s így tovább mind a négy héten) gyertyát. A refrént a hívek a szólistákkal (kórussal) együtt ismétlik:

Rorate coeli desuper, et nubes pluant iustum.

R.) Harmatozzatok, magasságos egek, s a felhők hozzák az Igazat.

1.

Ne haragudj ránk, Urunk, és ne emlékezzél többé gonoszságunkra; íme elhagyatottá lőn a Szentnek városa, pusztasággá Sion, és árván maradt Jeruzsálem, a Te szentségednek és dicsőségednek lakóháza, ahol atyáink téged dicsőítettek.

R.)

2.

Vétkeztünk, s mint a tisztátalanok olyanná lettünk, s mint falevelek, földre hulltunk. Íme, gonoszságaink, mint a szélvész elsodornak minket; elrejted előlünk arcodat, és önnön gonoszságunk markába adtál minket.

R.)