A karácsonyi időszak második nagy ünnepe. Egyike a legrégibb ünnepeinknek, keletről terjedt el az egész Egyházban. A keleti és a nyugati egyház egyaránt január 6-án tartja. Magyarországon ez idő szerint a jan. 2. és 8. közé eső vasárnapon ünnepeljük. Az EPIFÁNIA szó megjelenést, megnyilvánulást, látogatást jelent. Amikor Krisztus megszületett, akkor Isten bevonult a földi világba, a történelembe. Nem azért, hogy belemerüljön, hanem hogy magához emelje az emberiséget. Jézusban rejtőzködött ugyan az isteni mindenhatóság, de egy-egy pillanatban átfénylik emberi természetén, kinyilvánul a világ előtt. "Hármas csodával ékes napot ünneplünk" - énekli az Egyház zsolozsmája. Három ilyen kinyilvánulást hirdet és jelenít meg a liturgia:

1. A Napkeleti bölcsek a gyermekben elismerik a várva várt királyt. Ajándékaikkal kinyilvánítják az ő fönségét. Bennük már nem csak a zsidó nép járul a Kisded elé. (mint a pásztorok hódolatában), hanem a pogányok is, az egész földkerekség. Ők az "első zsengéje" az Egyházba belépő népeknek. Mi magunk vagyunk a királyok, akik Krisztusnak hódolunk, a fel­ajánlási menetben adományokat viszünk, s az áldozati lakomában Krisztus jelenlétével találkozunk. Minket a hit csillaga vezet Betlehembe.
2. Az ünnep teljes tartalmához tartozik Krisztus meg­keresztelkedésének misztériuma, amikor az Atya és a Szentlélek kinyilvánította, hogy Jézus a Fölkent. Így tehát ez is megnyilvánulás (Epifánia). Erről a titok­ról a liturgia külön emlékezik meg a Vízkeresztet követő vasárnapon.
3. E nap misztériumaihoz tartozik a kánai menyegző csodája: szintén kinyilvánulás, Epifánia, mert ez volt Jézus első csodája, isteni hatalmának első kinyilvánítá­sa. "Nyilvánosságra hozta, megjelentette dicsőségét, és tanítványai hittek benne." Eredetileg ezt is Vízkereszt­kor ünnepelték, most a Vízkereszt utáni 2. vasárnap evangéliuma emlékezik meg róla ("C" év).
A három "megjelenést" a Vízkereszti himnusz foglalja össze, s így hirdeti az ünnep szép antifónája: "Hármas csodával ékes szent napot ünneplünk: ma a csillag a bölcseket a jászolhoz vezette; ma borrá vált a víz a menyegzőn; ma úgy akarta Krisztus, hogy a mi üdvösségünk kedvéért János megkeresztelje őt a Jordánban, alleluja".
 

Hogyan üljük meg Vízkeresztet?

Adjunk hálát hitünkért, s mint a bölcsek, mi is csil­lagunkként kövessük azt. Vigyük a jászolhoz az isten­szeretet aranyát, az imádság tömjénjét, önmegtagadá­saink mirrháját. - E napon az Egyház vizet szentel és megáldja lakásainkat. Vegyünk részt a vízszentelésen, tartsunk otthon szenteltvizet és használjuk jámbor módon. Kérjük meg plébánosunkat, hogy látogasson meg minket, s áldja meg házunkat, hogy egész évben rajtunk legyen az úr áldása.
A szentmise, mint egy nagy felajánlási körmenet az újszülött Király elé, a napkeleti bölcsek vezetésével. Amikor a pap a templomba bevonul, köszöntjük a Városában megjelent Isten-Királyt, mert a mai nap igazán az Ádventnek beteljesedése és csúcspontja: Íme, eljött (=advenit) az Uralkodó!