Történetünk
Vancouveri Katolikus Templom
HU CAN
Nyelv választás
Fő lap
Elérhetőségünk
Templomunk
Közösségünk
Miserend
Magyar iskola
Egyházi év ünnepei
Egyházközösségünk története
Rendezvényeink
Élet a plébánián
Napi evangélium és elmélkedések

A templom 1962-ben került magyar tulajdonba…


A vancouveri katolikus közösség nagyon szereti kis templomát. Büszkék rá! Joggal büszkék. Hősies közösségi munka, önzetlen adakozás, majd ésszerű összefogás eredményeként 1961-ben magyar tulajdonként birtokba vehették épitésre, szépitésre váró Isten házát.

A hivek hitéletét nem csak a mindenkori lelkipásztoraik erősitik. Lelkierőt magyarságtudatot meritenek – kommunisták börtöneiben megkínzott – Mindszenty József biboros tanításából: “Teremtsünk keresztény hitre épülő egyházközséget! Ne némuljon el a magyar szó gyermekeink ajkán! Ezért éltem, ezért élek és imádkozom itt és az örökkévalóságban”. (Látogatása a templomba 1973 szeptember)

British Columbiaba a magyarok először Abbotsfordban alkottak egy kis közösséget, akiknek Ft.Csáki Benjamin mondott magyar misét. Ft.Csáki erdélyi születésű. Több szolgálati hely után Vancouver érseke Abbotsfordba küldte a magyarokhoz, akik kb.150-en voltak. Őt váltotta fel Ft.Zsigmond Albert, aki szintén erdélyi születésű volt. Tanulmányait Rómában végezte. Ott is szentelték pappá 1947-ben. A kommunizmus erősödése miatt nem tudott visszamenni Magyarországra. 1950-ben Kanadába került és a vancouveri egyházmegye papja lett. Az egyházmegye szemináriumában tanított Szentirást. Sok tevékenysége mellett szívügye lett az abbotsfordi magyarok lelki gondozása.

Az 1956-os hősies Magyar Szabadságharc eltiprása után a 200.000 magyar menekültből kb.6.000 hontalan érkezett Abbotsfordba, 1957-ben. Az elosztó táborban voltak a soproni Erdészeti Egyetem tanárai, diákjai és mindenét elvesztett magyar. Ft.Zsigmond akkor már Port Moody-ban volt angol plébános. Az érsek megbízta magyar testvérei lelki-testi gondozásával, ami szállításukat, lakás, munkahely keresést, fordításokat és sok egyébb feladatot jelentett. Segitségére sietett Ft.Rácz és Ft.Ritter szintén Erdély szülöttei. A menekült tábort lassan feloszlatták. A magyarok többségét Vancouverbe helyezték el. Zsigmond atya minden vasárnap bejött Port Moodyból Vancouverbe és a Holy Family német templomban tartott magyar misét. 1958-ban megszervezte a rendszeres katekizmus tanítást, majd a következő évben a cserkészetet 110 fiatallal, akik rendezvényeiken árvalányhajjal a sapkájukon magyar identitásukat hirdették.

1959-ben a magyarok megkérték Duke érsek urat, hogy egyházközséget alapithassanak. Ft.Zsigmond javaslatára megkapták az engedélyt Magyarok Nagyasszonya néven. Az “Exile Family”, azaz “Számüzött Családok”-magyar egyházközösségbe tömörülhettek, ami enyhitette a száműzöttség kinzó érzését az elvesztett Szülőföld után.

1960-ban Zsigmond atya segitséget kapott Ft.Henye Géza személyében, aki átvette a plébánia vezetését. Munkáját könnyitve Zsigmond atya továbbra is a magyarok mellett maradt. Segitett templomot keresni megvételre, ami 1961-ben sikerült is. $45.000 vásárolták meg a jelenlegi templomot. Templomuk lett a katolikus magyaroknak, de javításokra pénzük nem volt. Erőt megfeszítve dolgoztak, nagylelkűen adakoztak abból a kevésből, ami volt. Ki többet, ki kevesebbet. Összefogásukat csak csodálni lehet. Kiemelten neveket kellene felsorolni de lehetetlen úgy, hogy valaki meg ne bántódna. Igy a továbbiakban is kerüljük az önfeláldozó vezető hivek nevének felsorolását. A jó Isten áldja meg őket éltükben, holtukban.

“Magyarok Nagyasszonya”- templomot 1962.junius 8-án szentelte fel William Mark Duke érsek úr. Ft.Henyének a szervezés, pénzügyi gondok, sok munka felőrölték idegeit. Duke érsek úr 1963-ban felmentette szolgálata alól. Ismét Ft.Zsigmond volt az, aki a pap nélkül maradt magyarokon segitett. Megkérte Martin Michael Johnson segédpüspököt aki éppen Rómába készült a Zsinatra, hogy kérje meg a jezsuita generálist, hogy a külföldön élő jezsuiták vegyék gondozásába a vancouveri Magyarok Nagyasszonya Egyházközséget. A magyar jezsuita provinciális P.Varga Andor a torontói plébánost P.Horanyi Lajos SJ-t küldte Vancouverbe 1963-ban. Ft.Rácz és Ft.Potanko néha segitettek P.Horanyinak, akinek vállára hárult az új plébánia további szervezése és anyagi gondjainak rendezése. Régi torontói hivei, jótevői és a vancouveri magyarok áldozatkézsége révén ez sikerült is neki. Nem csak a hivei voltak önfeláldozók a templomért. P.Horányi atya is élenjárt az adakozásban. Nagyon egyszerüen élt. Még a fizetését sem vette fel. Az eredmény meg is mutatkozott. 1969-re sikerült kifizetni a templom vételárát a kamatokkal együtt. Összesen 76.000 dollárt. P.Horányi ideje nagy részét a lelki élet felvirágoztatására forditotta. Ahogy leirta, 1969-ben kb.kétezer családot látogatott meg és ezerötszáz beteget látott el szentségekkel. Az egyházközségben pezsget az élet -Szent Név Társulat a Nőegylet, a Magyar Iskola, cserkészet, hittantanitás, lelkigyakorlatok és egyébb rendezvények minden hónapban szerveződtek. Hősies, csodálatos összefogás a templomért, a közösségért! A sok munka lassan felőrölte az atya erejét. 1970-ben egy torontói látogatása alkalmával összeesett. Lassan felépült és visszatért kedves hivei közé. 1971.augusztus 20-án agyvérzés érte. A korházból Torontóba szállították. Dadogva tudott csak beszélni. Igy hordozta keresztjét egésszen haláláig, 1978.május 8-ig. A jó Isten megkönyörült hűséges szolgáján.

Ft.Zsigmond Albert nem szünt meg törődni a magyarokkal pedig nagyon elfoglalt beosztásokat kapott. Több helyen volt plébános, majd rektor a Katedrálisban. Kiváló Szentirás tanárkánt Nyugat Kanadában mindenütt ismerték értékes előadásai, lelki gyakorlatai révén. P.Horányi után és az új jezsuita plébános megérkezése elött külömböző helyekről érkezett több lelkipásztor társával vállalta kedves magyarjainak lelki gondozását, hivatalos ügyei intézését. Mivel mélyen imádságos pap volt, példájával sokakat tanított meg imádkozni. Utolsó éveiben sokat szenvedett a lassan elhatalmasodó rák következtében. Szenvedéseit hiveiért ajánlotta fel. Ft-Zsigmod 1991-ben halt meg. A vancouveri magyarok mélyen elsiratták. Az évek nem homályositották el emlékét.

P.Horányi helyett a Magyar jezsuita provinciális P.Ugrin Béla SJ-t küldte Vancouverbe, aki Curtlandban volt plébános. Az új atya 1971.október 10-én foglalta el új szolgálati helyét. Az energikus, mosolygós, vonzó külsejű plébánost örömmel fogadták a hivek. Október 10-én ünnepelték a templom Búcsúját, ahol már P.Ugrin celebrálta a szentmisét.

P.Ugrin 1971-tol 1994-ig volt Vancouverben plébános. Szívós munkával, tele lendületes energiával jól megszervezte a plébánia életét. Jó viszonyt teremtett a vancouveri püspökkel és papokkal, valamint a magyar társadalmi szervekkel. Anyagilag is szilárd alapokra helyezte a plébánia működését. Optimizmusával felvidította a híveket. Nehéz röviden vázolni munkásságának sokoldalúságát. Az egyházközség vezetőinek, híveinek oroszlánrésze volt a felemelkedésben. A Nőegylet rendezvényei kitünő elnöknőik vezetésével tetemes összeggel támogatták minden évben a plébániát. A lelkes asszonyok munkája révén húsz év alatt 150.000 dollárt épitettek bele a templom és környéke szépitésébe. Az egyházmegye jövőjét pedig 80.000 dollárral segitették (Project Advance). A templom helyet adott az Apor Vilmos és Ráskai Leáról elnevezett Cserkészcsapatnak. Áldozatos tanítók vezették a Szent László Magyar Iskolát, a hittan tanitást. Megalakult az Aranykorúak Klubja. A vancouveri Magyar Énnekkar és Tánccsoport is helyet kapott a plébánia termeiben. A magyarok hangosan és örömteli szívvel énekeltek a vasárnapi szentmiséken. Mise után még sokáig elbeszélgettek egymással. Igy lett a templom a Magyar társadalmi összefogás eszköze is.

Ebben az időben Aranykorát élte a Magyarok Nagyasszonya templom egyházközsége. Magyarázata egyszerű. Az 56-os magyarok szorgalommal, kemény munkával anyagilag megerösődtek. Kenyér gondjuk nem volt. A legidősebb magyarok is még erejük teljében voltak, munkára készek. A templom volt vallási és társadalmi helyük. Nagyszülők, felnőtt gyerekeik, unokáik, együtt voltak a templomi rendezvényeken. Mélyen vallásos, de vidám plébánosuk vezetése mellett új hazájukban rátaláltak elhagyott Szüloföldjük egy kis területére. Magyar tulajdonban levő teplomukban anyanyelvükön imádkozhattak, örülhettek, ha szükség volt rá: sirhattak.

P.Ugrin Béla plébános 23 évig vezette az egyházközséget. Főbb látogatások, kiemelkedő rendezvények összegezése nem könnyű feladat. Ezért itt csak egy pár jelentősebb eseményt emlitünk meg.

1973 év nevezetes esztendő. P.Ugrin Béla atya ezüstmiséjét tartotta P.Boday Jenő SJ és Ft.Zsigmond Albert részvételével. A templom hivei ünnepelték kedves papjukat. E július 8-i eseményt szeptember 27-én a magyarok számára egy felejthetetlen látogatás követte. Mindszenty József biboros Carney érsek kiséretével látogatta meg a templomot. A biboros kiséretében volt Dr.Ispánky Béla és Dr.Mészáros Tibor. Felejthetetlen nap volt ez a magyaroknak. A mártir biboros a Katedralisban celebrált szentmisét, ahol több száz magyar könnyezve hallgatta szentbeszédjét.

1977 év. A plébánia megünnepelte Szent László királyunk 900 éves évfordulóját. Emlékére megújitották a disztermet, ami 40.000 dollárba került. A pénzt rendezvényekből szedték ösze.

1990.év. P.Kiss Lajos SJ, mint káplán érkezett Vancouverbe, hogy P.Ugrin atyának segitségére legyen. A munkát megosztva lett idejük arra is, hogy meglátogassák a környékbeli magyarokat. Két havonként szentmisét mondtak, gyóntattak Abbotsfordban, Victoriában, Nanaimoban, Kelownán és Seattleben. P.Kiss úrnapi körmenetet szervezett a templom udvarán sátrakkal virágdiszben. Elkezdte a Megújúlás Mozgalmat az imacsoportokkal. Hittant tanitott. Minden igyekezete arra irányult, hogy a hivekben elmélyitse a vallásos áhitatot. P.Kiss atya kezdeményezésére a Nőegylet Mária szobrot állitott fel a templom kertjében. A nélyen hivő, papi hivatását alázattal viselő P.Kiss az 1956-os Szabadságharc idején nagyon fiatalon hagyta el Szülőhazáját azzal a szándékkal, hogy tanuljon, pap lehessen, hirdethesse az evangéliumot. Az egyházi vezetők azzal a szándékkal küldték P.Ugrin mellé, hogy ha a plébános nyugdíjba megy, átveszi lelkipásztori helyét. P.Kiss azonban nehezen fogadta el, vagy nem is tudta elfogadni, hogy az Új Hazában a magyarok számára a templom nem csak vallási, hanem társadalmi összetartó erő is. Hamar búcsút is mondott. A szíve visszahúzta régi missziójába Guyanába. 2001-ben szívinfraktus következtében Barbadosban meghalt. A vancouveri hivek szívből emlékezve imádkoznak érte.

1994.év. Október hónap szomorú eseményt hozott a hivek számára. P.Ugrin Béla jezsuita plébános egézségére való hivatkozással kérte nyugdijaztatását. A Katolikus Közösség köszönettel, sírva búcsúzott kedves lelkipásztorától, kivel továbbra is tartják a kapcsolatot, imádkoznak érte az utóbbi időben megromlott egézsége miatti aggódalomban.

Az új plébános Kiss Gábor SJ beteg emberként érkezett Vancouverbe. Igyekezett elődje munkáját folytatni. Szerényen, csendesen, visszahúzódva, szinte észrevétlenül végezte. 1996.év. P.Kiss Gábor egézsége egyre roszabb lett. Munkája alól felmentést kapott. A hivek tisztelettel búcsúztak tole, s fogadták Ft.Pesznyák Béla szabadkai papot, aki 4 évig volt Winnipegben magyar plébános. Ft.Pesznyák energikus, viccelődő, gyakorlati érzékű plébános volt. Megalakitotta a Pasztorális Tanácsot, a Pénzügyi Bizottságot. Szentföldre zarándok utat szervezett, amire a résztvevő hivek még most is örömmel emlékeznek. A plébános időnként szentmisét tartott a már felsorolt városokban. Béla atyának a vancouveri éghajlattal nem volt szerencséje. Izületeinek a nyirkos éghajlat nagyon rosszat tett. Áthelyezését kérte Hamiltonba. A katolikus hivek az ezüstmiséjét tisztelettel megünnepelték és Isten áldását kivánva búcsuztak Ft.Pesznyák Béla plébánostól.

A vancouveri Katolikus Közösséget a –“Szűzanya a kötényébe tartja”-ahogy szokták mondani, amikor nagy bajtól menekülünk meg. Paphiány ellenére a Magyarok Nagyasszonya templom eddigi legfiatalabb plébánosa, Ft.Lakatos Dénes atya Észak Angliából érkezett jelenlegi szolgálati helyére. Erdélyben született. 15 évi szolgálat után-szerető, ragaszkodó hiveit elhagyva Vancouverbe jött. Hogy kik várták? Többségben öregedő, vagy már megöregedett szívélyes hivek, megrögzött szokásokkal, de örömteli, nyitott szívvel, segiteni akarással és tudással. Az idő homokóráján 8 év telt el azóta. A hiveknek volt ideje megszeretni Dénes atyát, ahogy ő is megszokta már a hivek külömbőzőségét. Mindennap mond szentmisét angol nyelven a templom környékén elő, külümböző nemzetiségű hiveknek. Minden vasárnap és ünnepnapon magyar nyelven hirdeti Isten Igéjét. A beteglátogatásokat rendszeres, elengedhetetlen hivatásként látja el a szenvedők lelki megnyugvására, örömére. Zarándok útra vitte a jelentkező hiveket Mexikóba.

Ft.Lakatos plébános a templom körüli hivatalos teendok elvégzésében nincs egyedül. Ügyes bajos dolgok elintézésében, döntésekben ott van a tapasztalt hivekből álló Egyházközségi Tanács-a pénzügyi feladatoknál a lelkiismeretes munkát végző Pénzügyi Bizottság. Nem utolsó sorban ott van a fáradságot nem ismerő, mindig tevékeny Női Kör. Tagjai az elmúlt évtizedek alatt nagyon sok pénzt gyüjtöttek össze a templom számára. Vannak közöttük olyan asszonyok és férfiak, akik már cserkész koruktól, vagy idősebben, munka mellett, családtól- “ellopott”-óráikat adták oda a templomért a kezdetektol fogva. Ez a néhány sor a KÖSZÖNET KÖZVETITÉSE a sok névtelen kétkezi munkát végző, minden bajban kitartó katolikus hiveknek.

Ft.Lakatos plébános vezetése alatt a templomban és a templom körül számtalan felújítás történt. A templomot, a plébániát és a nagytermet kivülről és belülről kifestették. A plébánia és a nagyterem új tetőt kapott. Nehezen járó, idős hiveink részére a templomba liftet szereltek föl. Helyet kapott a templomban a légkondicionáló berendezés is, mely a nyári melegben tiszta és friss levegőt biztosít. A templomszentély felújítása alkalmával kicserélték a feszületet, tabernákulumot az örökmécsest és a gyertyatartókat. Hogy könnyitsék az asszonyok munkáját a nagyteremben a konyha felújítását is elvégezték. A nagyterembe ahol rendszerint a templomi rendezvények és ünnepségek vannak az eddig használt régi asztalokat és székeket, új praktikus asztalokkal és kényelmes székekkel váltották fel.

Öregszik a templom hiveivel együtt. Fiatal kevés van. El kell fogadni a tényt: a nyelv úgy él tovább, ha használják. 56-os magyarok gyerekeinek, unokáinak könnyebb az angol nyelv. Angol-nyelvű templomokba járnak. Mint mindenben, itt is akadnak kivételek. Hiszen él a Szent László hétvégi Magyar Iskola-óvodájával, iskolájával. Benne olyan kicsi gyerekekkel, akiknek szülei már Kanadában születtek, mégis, mégis hozzák kicsi gyermekeiket rendszeresen a Magyar Iskolába. Őrzik, őriztetni akarják a tudását annak, honnan is származtak, hol vannak a gyökereik. Csodálatos példaadás!

Magyarok Nagyasszonya Templom – hivei imádkoznak kedves papjukért, hogy vezetésével még sokáig imádkozhassanak őseik nyelvén, magyar nyelven. Kicsi a katolikus magyarok temploma Vancouverben. Érzéseiket a költő, Reményik Sándor így fejezi ki:
      “Én csak kis fatornyú templom vagyok
      Nem csúcsíves dóm, égbeszökkenő,
      A szellemóriások fénye rámragyog,
      De szikra szunnyad bennem is ERŐ.

      S bár irigykedve holtig bámulom
      A dómok súlyos, drága titkait,
      Az én szívem is álmok temploma
      És Isten minden templomban lakik.”


Vancouveri Magyar plébánosok:

  • 1956-1960 Ft. Zsigmond Albert
  • 1960-1964 Ft. Henye Géza
  • 1964-1971 P. Horányi Lajos SJ
  • 1971-1994 P. Ugrin Béla SJ Káplán: P.Kiss Lajos SJ
  • 1994-1996 P. Kiss Gábor SJ
  • 1996-2001 Ft. Pesznyák Béla
  • 2001- . . . Ft. Lakatos Dénes



(A fenti összefoglalás főképpen P.Ugrin Béla SJ atya visszaemlékezéseiből készült.)